Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
162 Ám az első négy nap valamelyikét okvetlenül felhasználom, hogy élőszóval megbeszélhessük mi történjék. Lukácsot is már régen láttam. Addig is kívánok Mindkettőjüknek tiszta szívemből sok kedves és derült napot az új évben, melyekből nekem is adhassanak feledhetetlen órákat, ha nem is kölcsön, de ajándékba. Kezeit csókolva maradtam tisztelettel Budapest, dec. 30.1905. hű szolgája Mikszáth Kálmán« Hasonló hangulatot áraszt, bár természetesen már nem a magánlevél közvetlenségével szól az írónak a Vasárnapi Újság 1906. január 7. 1. számában megjelent, A „tökéletes könyv" című cikke is. 1 0 »Hogy miért nem írok e héten a „Vasárnapi Újság"-nak? Mily kérdés ez tőletek? Hiszen inkább azt kellene indokolnom, ha írnék, hogy miért írok, mint hogy miért nem írok. Hanem ennek is okát tudom adni. Az ok abban van, hogy én most, amint már tudjátok, a Jókai életrajzán dolgozom. Együtt élek az öreggel, együtt mendegélek vele a bölcsőtől a koporsójáig, Pápáról Kecskemétre, innen Komáromba, vele élem a forradalmat, a Bach-szisztemát, vele obstruálok a balközépről a dibdáb mamelukok ellen. Azaz, hogy ez még a múlt héten volt, — azóta már a 80-as években vagyunk és éppen most adtuk el a Stáció utcai házunkat 38 ezer forintért a fővárosnak, hát most van pénzünk. De nem ez az oka, hogy nem írok. Az oka az, hogy az első kötetet már megírtam, a nyomdában kiszedték s én a szedésből kefével lehúzattam vagy tizennégy példányt, szétküldvén azokat nagy tudományú celebritásoknak: Gyulai Pálnak, Beöthy Zsoltnak, Szinnyei Józsefnek és három kiváló politikusnak, továbbá a Jókai családtagoknak és a Jókaiék életviszonyait ismerő barátaimnak, azzal a kéréssel, hogy elolvasván, bíráló észrevételeiket a margón szíveskedjenek megtenni, hibás adataimat kijavítani vagy újakkal helyesbíteni. így véltem legjobban boldogulni, belefogván laikus létemre oly természetű munkába, mely inkább egy történetírónak felelne meg. A kötetek most a tél elején kezdtek visszaszállingózni. Olyan érdeklődéssel vártam őket, mint Noé a szétküldött galambjait. 10. Kötetben: MK Emlékezések, tanulmányok. MKmR - Fr. 20. köt. 183-188.
