Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

161 Alexander Bernát, Nagy Miklós, Voinovich Géza, Rubinyi Mózes. Végül a legértékesebb javításokat eszközölte Beöthy Zsolt és - Gyulai Pál. Különösen kedvesek voltak ez utóbbinak megjegyzései. Egy helyütt egy Jókai-regényről szólva azt jegyzi meg Mikszáth: „Bizony nehéz jó regényt írni"* Erre odajegyezte Gyulai Pál a margóra: „Még nehezebb jó életrajzot írni." Ebben kritikai évődés, incselkedés volt és talán dicséret is.*

9 Révai név szerint tizennégy személyt sorol fel, de ezek között nem szerepel sem a Mikszáth által említett »három kiváló politikus*, sem Bródy Sándor, sem Enyedi Lukácsné, akik mint az alább bemutatandó levelek mutatják, szintén kaptak próbapéldányt. Ha egészen pontos számot nem is tudunk megállapítani, bizonyos, hogy nem tizennégy, hanem legalább húsz, de lehet, hogy huszonöt példány is készült a próbapéldányból. Az elkészült próbapéldányokat 1905 nyarán, ill. kora őszén küldhette szét az érdekelteknek, mert Enyedi Lukácsnéhoz írott 1905 novemberi levelében említi, hogy »a könyv különben még nem definitív, most a szélrózsa minden irányából visszaérkezett példányokból írom meg a végleges szöveget*. A beérkezett próbapéldányok feldolgozásának időpontját már pontosan tudjuk: 1905 utolsó hetében végezte el ezt a munkát. Az átdolgozás gondjairól tanúskodik Enyedi Lukácsnéhoz 1905. december 30-án írt közvetlen hangú »kesergése« is: »Tisztelt Méltóságos Asszony! Megörültem kedves levelének. Sajnálom, hogy már olvasta a „Vén gazember"-t, de nem tudok már annyira udvarias lenni, hogy rögtön leülve egy másikat írjak a számára. Mert a vén diófa kedvetlenül s ritkán hozza már a maga gyümölcseit. Köszönöm a Jókai első kötetében írt jegyzeteit. Több hasznukat vettem, mint a tudósokénak. Míg az övéiknek makacsul ellenszegültem, ahol lehetett, a Magáénak vakon engedelmeskedtem. Olyan vakon, ahogy egy író csak a Múzsájának engedelmeskedik. Új adatok kerülvén napfényre, egy álló hétig dolgoztam éjjel-nappal míg végre nyélbe ütöttem az első kötetet, mely nem is hasonlít most már ahhoz, amelyet átnézni szíves volt. Kedden csakugyan készültem, de ezen a héten náthám volt, fejfájással — otthon maradtam, nem mertem mozdulni, vártam az influenzát. De biz az nem jött, bár ő meg nekem volt bejelentve. Sajnálom az „új ételt" és el nem birom gondolni, mi lehetett. Magam is belátom, hogy ez nem maradhat annyiba. Egy ilyen titokkal nem szeretek az új esztendőbe belemenni, de már kénytelen vagyok. 9. Révai: I. m. 211.