Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)
Élmény és olvasmányélmény
148 Gúnyvár Sóvár 167-169 170-175 Mikszáthnak az ifjúság számára írt vártörténetei - mint az eddigi fejtegetésekből is kitűnt - egy nagyobb múltra visszatekintő műfaj családjának fiatalabb hajtásai. A ciklus gondolatának elindítója feltehetően a Magyar Ifjúság már idézett szerkesztői programja lehetett. Az is elképzelhető, hogy e célkitűzés már Mikszáth ötleteként kerülhetett a beköszöntő szövegébe, de valószínűbb, hogy e pont megfogalmazásakor a szerkesztő még nem gondolt írónkra. Ez utóbbi feltevést valószínűsíti az a tény, hogy a programot körvonalazó első számban azonnal közlik is az első darabot, Vöröskő várának történetét, Törs Kálmán írását. Csak később, az első kísérlet eredményének mérlegelése után kerülhetett sor Mikszáth felkérésére. Az ő ifjúsági írói tehetsége és történeteinek írói-didaktikai és ismeretterjesztői arányai a továbbiakban már eldöntötték a szerző-választás kérdését. Az eddigi Mikszáth-irodalom legfeljebb csak utalásokban szólott a vártörténetekről. És így természetszerűleg fel sem merült keletkezésük indítékainak, ill. a Mikszáth által felhasznált források kérdése. Az előbbi problémára bevezető fejtegetéseinkben megpróbáltunk feleletet keresni, az utóbbira adandó válaszunk pedig az ott említettekkel van összefüggésben. Eddigi vizsgálódásaink ugyanis arra az eredményre vezettek, hogy a reformkori kezdeményezések után az 1850-es évek derekától a honismertető kiadványok és hetilapjaink rendszeresen foglalkoztak a múlt jellegzetes megőrzőivel: a várak és várromok történetével. A Mikszáthtól származó várregék szövegét összevetve a különböző kiadványokban, így elsősorban a Nagy Miklós szerkesztésében megjelent »Magyarország képekben. Honismertető Albuma« (Pest, 1870.) két kötetében körzeadott várleírásokkal, továbbá a Fővárosi Lapok, a Vasárnapi Újság és egyéb hetilapokban megjelent leírásokkal, kitűnt, hogy írónk szinte kivétel nélkül olyan vártörténeteket elevenített meg, amelyekkel korábban már foglalkoztak ismeretterjesztő szerzők. A mikszáthi regék és a bizonyítható források egymás mellé helyezett szövege arra figyelmeztet, hogy írónk nem önálló szépírói igényekkel közelítette meg témáját, hanem az a cél vezette, hogy irodalmi formába öltöztesse az ismeretterjesztő tényeket. A kiválasztott forrás anyagát alapul véve szuverénül válogatta meg az abból felhasználandó mozzanatokat. Az írói módszer bemutatására dőlt szedéssel jelezve közöljük azokat a részeket, amelyeknek megállapításait, helyenként megfogalmazását Mikszáth adaptálta. Az esetek többségében azonban csak arra
