Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

113 Mikszáth elbeszélésének Gyöngyösi István művével való futó összevetése azt mutatja, hogy a XVII. századi mű csak a témát nyújthatta írónknak, a kidolgozásban, a cselekményszálak szövésében eltért a történelmi hagyományoktól. Azonban egy Mikszáthtól meg nem említett forrás, Szalárdi János »Siralmas magyar króniká«-ja az elbeszélés egyik mozzanatának forrása lehetett. Szalárdi ugyanis krónikája Harmadik könyvének Ötödik részében röviden leírta Széchy Mária és Rosalyi Kún István »válási« botrányát, előzményként megemlítve Széchy Mária szökését, majd Kún István Déva vára alatt való megjelenését.

5 Azt nem tudjuk megnyugtató módon eldönteni, hogy Mikszáth ismerte-e Szalárdi említett krónikájának szövegét, vagy csak másodkézből értesült az abban foglaltakról. Szalárdi krónikája többet nem említi Széchy Máriát. A mikszáthi elbeszélés fő szálairól: Kürthyné két férjéről szóló történetről, Széchy Máriának a legendás szépségű Kürthy Ferencné iránt támadt féltékenységéről, ill. Kürthyné elfogásával kapcsolatos praktikáiról, sőt lefejeztetését kieszközlő lépéseiről, végezetül az ostromlott várba cigányleányként bejutó Kürthynéről és az őt parasztlegényként kísérő Wesselényi Ferencről az általunk ismert történelmi források nem szolgáltatnak adatot. Jogosan merül fel tehát az a következtetés, hogy mindezek a mozzanatok Mikszáth mesélő kedvének szülöttei, a sokak által megverselt és megrajzolt történetet újabb színező elemekkel variálta. E feltételezésünket alátámasztja az a tény is, hogy Mikszáth elbeszélése bevezetőjében Kürthyné híres szépségének »bizonyítására« a következőket írta: »... olyan gyönyörű asszony vala, kit korának mind a három költője megénekelt. Már tudniillik Zrínyi Miklós uram őkegyelmessége, Koháry István uram őnagysága és Gyöngyösi uram őkegyelme.«

6 Mikszáthnak e mondata az általa gyakorta alkalmazott írói elhitetés jellegzetes fordulata. A tény, hogy Zrínyi Miklós és Gyöngyösi kortársak voltak, de Koháry István majd egy emberöltővel későbbi nemzedékhez tartozott, 1649ben született és munkácsi fogságában 1682—1685 között írt először verseket, Zrínyi Miklós ekkor már majdnem húsz éve halott volt. De éppen annyira az írói elhitetés eszköze Mikszáthnak az a megjegyzése is, hogy mind a három 5. Ld. Újabb Nemzeti Könyvtár sorozatban 1853.92 - 93. hasáb 6. MKÖM 35. köt 46: 2-6.