Rejtő István: Mikszáthiáda. Cikkek, tanulmányok (A MTAK közleményei 29. Budapest, 1992)

Élmény és olvasmányélmény

94 Végre akadt egy ember, Damók Mihály becsületes szabómester személyében, aki jelentkezett, hogy ő kitalálta azt a módot, tessék vele próbát tenni. A próba aztán solenniter meg is történt olyformán, hogy Damók Mihály uram vette át a vámőr szerepét, és következőleg fejtette meg a nagy problémát, ahogy Mikszáth előadja.« Ezt követően Nagy Sándor szó szerint idézi az írás egy részét, majd záró fejtegetésében bírálja Mikszáth nyelvjárási ismereteit és tréfásan helyre is igazítja. »Ez a Mikszáth Kálmán szegedi hídvámtörténete. Hát mondok én erre valamit. Ha én elhiszem — a Kálmán cimborám kedvéért - , hogy ezelőtt 40 évvel olyan csacsi hídvámszedője volt a városnak, aki a Bánát felől jövő vidékit nem tudta megkülönböztetni a szegeditől, hanem az is áll, hogy abban a dialektusban hiba van. T. ill. Makó felől sohasem jöhetett olyan menyecske, aki a Damók majszter uram kérdésére azt felelte volna, hogy nálunk „kanaává" eszik a levest, mert „kanaává" csak Dorozsmán eszik, a dorozsmai ember pedig nem került át akkor sem a Tisza túlsó partjára, hogy a hídon jöjjön be Szegedre. Aztán meg bizony ették a levest, sőt ma is eszik Szegeden is „kalánnyal"; ebből tehát bajos lett volna Damók Mihálynak valakit megszögedítelenie. Végezetül pedig tisztelem én a néhai jó Damók Mihály uramat, de nem értem, hogy mi az ördögnek csinálta azt a nagy teketóriát awal a kanaává, kalánnyal meg kalánnal, mikor valaki arra a kérdésre: hova való? azt feleli, hogy „Szögedébe". Hiszen ezzel már világosan megmondta, hogy nem szegedi, mert szegedi ember soha, csak vidéki mondta és mondja ezt... De hát azért a Damók Mihály uram bölcsességén én is jót nevettem.« Nagy Sándor évelődésére kissé késett, de nem maradt el Mikszáth reagálása. A Vasárnapi Újság hasábjain közzétett A parasztok c. képmagyarázatáért megtámadták a sértettnek vélt Nagy András hódmezővásárhelyi hívei.

4 Mikszáth megválaszolt erre — úgy tűnik az 1886-os év tavaszán több ilyen korrigáló megjegyzésre kellett válaszolnia —, ezt követően jelent meg Szemere Attila baráti levele. A Szemerének adott válaszában említ meg olyan eseteket Mikszáth, amikor egyesek apró mozzanatokat kifogásolnak rajzaiban. Ezekhez sorolta Nagy Sándor földrajzi, vagy ha úgy tetszik, dialektológiai észrevételét. Röviden sommázta Nagy Sándor kifogását, majd a következőkben írta le a »megoldást«: »... mikor aztán Nagy Sándorral találkoztam, éppen tegnap, mégsem állhattam meg szó nélkül: — Ej, ej Sándor, hát nem mehetett el a 4. Ld. MKÖM 72. köt. 267 - 272.1.