Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

202 ítélkezéssel példát statuáltak a reformnemzedék elhallgattatásához. Ne botránkozzunk meg módszerükön, csak azt tették, amit minden hatalom tesz: védi magát és erődítményeit. Azonban az eszme is teszi a dolgát, éli a maga sajátos életét és terjed. Hazánkban az 1840-es évekre olyan általánosan elfogadott tan volt a kanti rendszer, mintha tanszéken oktatták volna, s nem az Eggenberger-féle könyvkereskedésben. Több tanári kézikönyvben találtam fejezetet róla. Kiemelésre méltó Pap János (1806—1850) filozófia professzor munkája, melynek egyik fejezete, "A Philosophia' állapotja Magyarországon" című (76—79.) tanulmány a magyar kantiánusok működésének és műveiknek kitűnő összefoglalása. Szerinte Kant hatásának nyomát a legnagyobb magyar személyiség, Széchenyi István is viseli: "A nagy Széchenyi István gróf munkái is ily elveket mutatnak" vélekedett (1842). Széchenyi István piarista iskolába járt, Bárány Pétert, ki a keresztelőjén a keresztapa szerepét töltötte be, haláláig tiszteletben tartotta (Szentkirályi, 1987.). Könyvtárában ugyan nem soroltak fel Kant-művet, de a kantiánus környezet hatással lehetett rá. E kérdés megbeszélése azonban már nem tartozik e tanulmány keretei közé (Bártfai Szabó, 1923.). A magyar kantiánusok munkái kéziratként hatottak és ha nyilvánosan nem: "loppal" terjedtek. A kor irodalmát és tudományát e kéziratokkal együtt kell értékelnünk, mivel nem tartalmi silányságuk, hanem szellemük haladó mivolta miatt maradtak manuscriptumok. Felülbírálatuk ma már elkerülhetetlen. A szellemi élet alapos ismerete megkívánja, a politikai múlt miatti félreértések, mellőzések tisztázása pedig megköveteli. A két megkoszorúzott Pályamű A magyar nyelvű pszichológiai irodalom kezdeteivel foglalkozó Hermann Imre (1969) Martinovics könyvét emeli ki, amely 1789-ben németül jelent meg Szentpéterváron. A 71 lapos mű a flogiszton* elmélet népszerűsítője. Magyarul Mátrai László gondozásában 1956-ban jelent meg (Martinovics 1789-1956). Sipos Istvánná (1967. 817-825.) a kezdeteket Horváth Ádám (1792), Rácz Sámuel (1789) és Fejér György (1807) nevéhez fűzi. Rácz Sámuel könyve hozzájárult a magyar orvosi szaknyelv korai kibontakozásához. Felfigyelt rá Bárány Péter is, hiszen könyvében utal Rácz Sámuel "nevezeteire" (Gyárfás, 1983.). Szavai az orvosi irodalom korai kiadványaiban csiszolódtak (Domby Sámuel, 1796.). Rácz Sámuel (1778) szókincse beolvadt Bárány Péternek az agy- és az idegrendszer leírásával foglalkozó fejezetébe. Fejér György Antropológiája (1807) tankönyv, melyet, a Festetich család nevelőjeként tanítványai számára írt. Szép gesztus, hogy Horváth Ádám megjelent Pszicholó* A flogiszton szó Báránynál is szerepel: Phlogiston, éghető híg, gulvány, vagy gyulvány. (Lat. magy szót.P.)