Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

203 giájára többször hivatkozik. Vallásfilozófiái alapokon nyugvó könyvének végén költeményt közöl az emberről, nézeteit is összegzi. A lelkes ember helyét az állatok és angyalok között jelöli ki, mert több, mint az állat, de kevesebb, mint egy angyal. Hivatkozásai sokban egyeznek Rácz Sámuel, Domby Sámuel és Bárány Péter forrásaival. Mivel ő az első, aki nemcsak szerzőt, de könyvcímet és impresszumot is közöl, sokban hozzásegített Bárány Péter irodalmi adatainak kiderítéséhez. Horváth Ádám munkája, mint maga is bevallja kompiláció. Pláton, Arisztotelész, Malabranche, Locke, Epikurosz, Hobbes, Wolf követője. Megjegyzi, hogy "amiben ítéletem szerént hibáztak, ki tettem" (Bevezetés). Érdeme, hogy külön elemzi az anima (kedv), az animus (lélek), a mens (elme), a spiritus (valami testetlen), a ratio (okosság) szavakat, amelyeket eddig "a Deák írók széltire összekevertek" (9.). Az irodalmi forrásokkal céltudatosan nem ismertet meg, mert, amint írja "a nevezetekkel, rámutatásokkal, citatiokkal időt, s papirost tölteni alkalmatlannak tartottam" (10.). A különbség kettőjük munkájában nem formai, mindketten a filozófiai irodalom beosztása alapján írtak. (Horkay, 1977. és Gyárfás, 1986.) Nem is szókincsbéli,hiszen Horváth Ádám is rákényszerül új szavakra (Kornis, 1907.), hanem tartalmi eredetű. Felfogásuk sarkalatos pontjait vetjük össze. A lélek-fogalom Horváth Ádám szerint a "Lélek egy személyes, de testtel öszveköttetett valóság, mely érzékenységek által érez, a maga erejéből képez, a testet eleveníti, gondolkozik, szabad akarattal bír, nemcsak résztélén, hanem testetlen is, okos és értelmes, s olyan, hogy tudja magát és a maga munkáit; és ámbár nem örökké való, de halhatatlan" (10.). Amikor leírja a "Léleknek a testtel való közösülését", magyarázatként a leibnitzi összhang elvet ismerteti, mely szerint az Isten minden változás és tett "rendjét előre ellátta és minden a Lélekhez hozzáillő testet kaptsolt" (288—289.). Majd arra a kérdésre, hogy a lélek milyen természetű, így válaszolt: "Elég az nékünk, ha ki hozhatjuk a lélek természetéről közönségesen, hogy ő halhatatlan " (340.). Bárány a test és lélek viszonyát egy harmadik fogalomnál, az En-nél fejti ki: "... Mégis tsak ugyan azon En vagyok. Tudom, hogy ezen látható testnek minden reszei az enyimek, es megse válik ezekből amaz okos, elmelkedő, gondolkodó En. Tudom, hogy ez a' test tulajdonom; ugyan azért ez a' test nem az okoskodó En... Tehát En a' Lélek külömbözök a' testtől de a' lélek a' testtel szorosan egybe vagyon foglalva " (10-11.). A lélek természetére vonatkozó kérdésre, miszerint: "egyszerű, öszszetett, kiterjedt ... levegő-e* pára e' ... (spiritus) vagy nem? Meg nem lehet a tapasztalásból felelni" (24.). Horváth Ádám az állatok lelkét is elfogadja, s számukra is halhatatlanságot biztosít (Horkay, 1977. 17.). így ír erről a kérdésről: "Az isteni mindenhatóságról csak azt mondhatjuk: hogy amint lelketlenné szint úgy teremthette lelkesekké is a barmokat" (365—366.). Majd később: "A Barmok lelke megmarad és lélek lesz a Halál után is" (369.). Konklúzióként ennyit: "De ezt a mi véges elménk ésszel fel nem érheti" (370.). Bárány az állatokkal kapcsolatban éppúgy fenntartja lépcsőzetes szemléletmódját, mint minden jelenség leírásánál. Növények, állatok, emberek közös tulajdonsága, hogy