Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről

98 [189.] illeti, az igazban anál töb, vagy kevesebb kellemetlenséget érzünk, mennel töb, vagy keveseb módot mutat a' tudomány, vagy esméretekk kiterjesztésére, vagy megjobbitására, vagy abból való egy egésznek, az az elménynek (theoreanak) Szép témának (Rendeletnek = Systema) alkotására. Azért kellemetes tehát előttünk az olylyan termékeny igazság, mely szerént a' mi tudományunk' épületjének héjánosságát ki-pótolhatjuk, 's melyly által temérdek képeink ki-fejlődhetnek. Az ékes tudományokra, 's mesterségekre nézve is kellemetes az igaz és hihető, mert azokk művei gerjeszthetik-fel benünk azon gondolatot; hogy mi szint' olylyan állapotban; szint' oly Szépek, tökélletesek lehetnénk, mint azok; sött azok tsalhatják meg elménket abban, hogy a' tárgynak képes jelenlétét igazinak tartsuk. Tetszik a' bizonyos is (certum); mert azon megnyugodhatunk. Azért utálatos előttünk a

1 szüntelen változó ember, az az: ki maga-viseletében állhatatlan. Nemtetszik a' nyomos tárgyakban való bizonytalanság-is. A Felelem, 's reménység közöt függő állapot gyakran elviselhetetleneb, mint a

1 bizonyos veszedelem és kárvallás mert abban egytől máshoz kapkodunk, 's így mind a' kettőt elevenebben érezzük (130.§.). Ha a' Rosz bizonyos: ez ellen tűrő, és szenvedő szívvel készülünk. Ha kárt vallottunk: elfelejtkezünk a' jóról, 's azon vagyunk, hogy a' kárvallás mindenkor kissebbnek tessen. Második Tzikkely A' kellemetességnek és kellemetlenségnek agazatos kút fejeiről 150.§. Belső Javaink. E' következendők nem gyökeres, hanem ágazatos kútfejei a' kellemetességnek és kellemetlenségnek; mert ezek nem közepszeretlenül, hanem tsak közép szeresen érdeklik az eszközöket. Ezen kútfők közül egyik a' mi kipallérozott eszünk. Kinek elméje a' tudományok által ki vagyon fényesítve, az az ki az el folyt üdőEk történeteiből meg okosodvan majd nem [162.] bizonyos; hogy sémit 'se követ-el, a' mi veszedelmet, vagy kárt okoz neki: azolylyannak kedve telik a' maga eszében. Azon kívül látja, hogy a' ki pallérozott eszű emberek nemtsak betsűletben vágynák, hanem azon felől meg sok jövedelmet bé-hozó méltóságokon is fel-emelődnek. A' buta eszű, 's tudatlan ember pedig által nem láthatja, se maga, se mások szerentséjének, vagy szerentsétlenségének kút fejét, következőleg nem intézheti arra igyekezeteit, hogy boldog lehessen. Mert fél minden legkissebb veszedelemtől 's ha meg bukik, nem tud magán segíteni, mely neki valóban fájdalmasan esik. — A' kipallérozott Szív is gyönyörködteti az embert. A' ki jeles indulatú, az minden tselekedeteiben egyenes úton jár; tudja hogy másoktól kedveltetik, törvény szerent él; igy nem fél sémitől; a' maga jó szívéből származó boldogságában érzi másokk boldogságát is; bizodalmasan várhatja az örök eletet is. A' ki pedig gonosz-szívű, faragatlan és durva