Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről

90 b) A' volt és jövendő dolgok szint' úgy érzékenységre indit-hatnak bennünk, mint a' jelenlévők aző képes jelenlétek által, azaz: a' képzelés által. c) Szintén oly' tehetségű a' képtársalás az érzékenységeknek elevenítésében, elváltoztatásában, ábrázalásában, és felteserélésében. d) Két dolog közöt lévő foglalatnak által látása, mely dolgok vagy tzél, vagy középszer, vagy ellenkezet képen vágynák egybe-kaptsolva, 's mely szerént valamit nagyra betsűlünk, műve az emlékezetnek, vagy az értelemnek. e) Tudjuk, mi igen gyötör bennünk' a' fontos dolgokban lévő bizonytalanság, és mi fekszik a' félelemkor, 's reménységkor az ítéleten, melyly az ok főket és ezekre teendő ellenvetéseket fontolni szokta. f) Végre a' dolgok közöt való szer feltalálás gyümöltse a' hasonlításnak, mely gazdag tárháza szokot leni a' mi gyönyörűségeinknek. 138. §. A' múlt és jövendő dolgok mitsoda érzékenységeket szülnek ? A' múlt es jövendő dolgokra nézve elől kell adnunk egy olylyan jegyzetet, mely gyakran a' mi erköltsi magunk [149.] viseletére nézve szomorú szokot leni, azt tudni illik, hogy a' múlt és jövendő dolgok (mint a' szemre nézve a' távúi valók) mindenkor kissebb ábrázatban jelennek meg a' mi kedvünkbe, 's következőleg, kissebb nyomot tesznek mi reánk, mint a' jelenvalók. Ennek oka, úgy tetszik, hogy e' következendő tapasztaláson épül. A' mit (úgy mint jelenvalót) magam elejébe teszek, azt a' képzelés' hatáljának éppen székébe teszem. Ellenben a' mit (úgy mint jövendőt, vagy múltat) előmbe teszek, azt a' jelen lévőtől távúlag képzelem magamnak, mint a' jövendőnek, vagy múltnak a' jelenlévőtől való nagyobb távúlléte kívánná. De a' gyönyörűség, es fájdalom, aző tetsző nagyságokra; a' kellemetes, vagy kellemetlen tárgyakk számára, 's azon elevenségre nézve, melylyel azokat képzelem, egybefoglalt szerben vágynák. Ha tehát azokk képzelése gyenge, még gyengéb lesz a' képzelésből származó műv-is; es így az abból származó gyönyörűségnek is kissebnek kell tetszeni, mintha az jelenléteként, az az: a' képzelés' hatáijának székébe tettem volna, azaz: elevenen képzeltem volna magamnak. Azért viszket a' tolvajnak tenyere oly' könyen, mert felette távúi képzelei magának az akasztófát.