Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről

89 136. §. Mitsoda képek alkalmatlanok az érzékenységek' felgerjesztésere ? Az elégge ki vált, 's tefylyes homályosságéi képek egyenlően alkalmatlanok az érzékenységeké felgerjesztésere. Az érzékenység kíván ugyan bontogatást, de tsak bizonyos tzélig. Ez a' tzél abban áll, hogy a' bontogatot tárgyakból, mint a' részekk, mint a' szerekk külömb felesége [147.] kitessék, melylyekk öszszeséges nyomát egy szerre, 's vilá-gosan alkalmasint által nézhessük. Mennél nagyobb, mennél világosabb a' külömbféleség, 's mennél könyebben előnkbe tehetjük azt egy szerre; annál nagyobb a' gyönyörűség, melylyet a' kellemetes tárgyi okoz. Ezen gyönyörűség azon szerben kissebbedik-meg, melyben a' külömb féleség el enyészik, vagy a' nyomnak lankadtsága miat, vagy a' rész-képek a' felette gondos fejtegetés által nagy világosságra való hozása által. Ennek az oka ez: menél több eszközök 's menél elevenebben érdeklődnek egy szer 's mind (tsak hogy ki ne fogyanak); anál nagyobnak kell leni a' kellemetesség' Somájának, es a' kellemetlenség Somájának is: ha az érdeklés fájdalmas. Ez a' tapasztalás határozza-meg az után az érzékenységre szükséges figyelemnek léptsőjét és módját. Szükseges tudni-illik: hogy a figyelem nyisson útat az eszközök által be veendő nyomra, tsak hogy azon figyelem soha se lépjen anyira, hogy a' nyomokat fáradsagosan meg válogassa. *) Jegyzes. Sulzer azt mondja; hogy a'homályos érzékenység erőseb lehet a' világosnál. Ez való dolog: nem is ellenkezik avval, a' mit fclleb emléténk. Sulzernek feltételében két dologra kell vigyázni: az érzékenységnek támadasára, tudni illik, és az ő elevensegének léptsőjére. Kétség kívül elevenebben támad az érzékenység, ha azon egész képről, melyly azt benem felgerjeszti; világos magam tudása vagyon. De ellenben sokat is el veszt az érzékenység az ő elevenségéből: ha az egész kép az én elmémből kifordúl. Mind azon által fen-maradhat bennünk az érzékenység, bátor lankadt legyen is. Azomban, ha töb homályos érzékenységek öszsze-gyűlnek a' lélekbe; tehát azokk somája meg is töbre mehet, mint magok az egyenkéntcs, világos, és eleven érzékenységek, [148.] az az: a' homályos érzékenységek öszeszeséggel erősebbek lehetnek, mint külön-külön a' vüágosak es elevenek. 137. §. Az Esméretnek az érzékenységhez való folyamatja. Innét világosan ki tetszik: mi külömbféle folyamatja légyen az esméretnek az érzékenységekre; mert a) Az érzékenység a' képekk módjától, és sokaságatói függ (azaz: mi módon képzelem magamnak a' tárgyat, melyben minden kép magával hordja, vagy a' kellemetességet, vagy a' kellemetlenséget.) ^ az eredetiben: tárg