Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
II. Könyv. Az Érzékenység' Tehetségéről
82 [189.] érzékenységből kellemetes érzékenység. Mert a' kellemetlen érzékenységnek a' kellemetes érzékenységhez ragasztott képe legaláb közepszeresen indithat bennünk kellemetességet. Valameddig a' fontos, és fő képről (úgy mint a' kellemetes érzékenységnek közép szeretlen okáról) magatudása vagyon: mind addig azon érzékenységet középszereden soha se tulajdonítom az alá való, 's kellemetlen tárgynak, hanem tsak közepszeresen azért, mert a' fontos, és kellemetes tárgyal öszsze vagyon foglalva. Mihelyt pedig a' fontos tárgynak meg külömböztető magatudása, vagy gyakor megújjitás, vagy más okok miatt el tűnik, 's homályba borúi, vagy pedig kellemetlen tárgynak képével egy be-folyik, azonal úgy fog tetszeni, mint ha az egész érzékenység közép szeretlenűl a' nem fontos tárgyból eredne, es ilylyenkor gyakran meg tsalatkozhatunk, azaz: nagyobbra betsűljük azt, a' mi aláb Való. *) Jegyzes; Ezen altal-vételből származik a' módinak rajtunk való hatalma: mert a' fó' és gazdag emberekhez való tiszteletet, 's betsűlést az ő ruhájikra, 's szokásaikra által viszszük. Innét származik jó barátainkhoz, gyermekeikhez, és rész-szerént önön szülőijeinkhez való szeretetünk, a' pénznek betse is. Okát adhatjuk már miéért tett Salisberg Grófné lábtyújának kötője Edwárd Angliai királynak szemeire oly' hatható nyomot; hogy anak emlékezetéül Lábtyú-kötő Rendet állított légyen fel az Angliai Méltóságokk számára. Tudjuk, miért szeretet. Des Cartes minden kantsal embert,- vagy miért szeretünk, vagy utálunk meg valakit mindjárt az első tekéntetre. [136.] 129. §. Hogyan folyhatnak az érzékenységek egybe ? Szint' olylyan (azon) okból, mely szerént a' képek egybe szoktanak folyni, gyakran úgy öszsze folynak az egyenkéntes és egykori érzékenységek is: hogy azokat azon közönséges tekén te tben, melylyet magokra vesznek, meg nem lehet külöm-böztetni: mert az ő eredendő tekéntetekből senii külömböztető jel se tetszik-ki. Ezen okból azt véllük, hogy az olylyan érzékenység különös szabású, és egyes egyedül való. Az ilyen érzékenységnek elevensége, 's ereje az egyenkéntes érzékenységekk Somájából nevekedik; azért tehát nagynak tetszhetik, ámbár az egyenkéntes érzékenységek nagyok nem voltak-is. Andi hamarább öszve folynak pedig az érzékenységek, menél töb, homályosabb, erőtlenebb 's hasonlóbb érzékenységek serkennek-fel egy szerre a' kedvben; következőleg menel szabadabban vágynák a' képek, az az: az érzékenységek' okaik egybe-foglalva, és menél többen öszve folynak magok a' képek-is*). Az erőtlen mellék érzékenységek' segítségére vágynák a' főerzékenységekk, — ámbár amazok ezeTOc ereje miat ki nem tetszenek-is. Amazok ezeket mindenkor meg szokták imígyíteni. *) Jegyzés Mennel lankadtabbak az érzékenységek; menél kevesebbet látja a' lélek által azokk kiilömbözeteit, mennél hasonlóbbak egymáshoz, anál keveseb jelt hagynak magok után a'
