Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

71 külső 's belső eszközökle erőltetésére nézve, mely, vagy indulatok, vagy igen eleven képzelések, vagy meg fárasztó tanulások által 's a' t. esik-meg. j3) Oly végre pallérozzuk-ki a' mi elménknek műiden tehetségeit, a' melyre valaha eszünkkel akarunk élni. Ezen gyakorlást oszuk-fel a' mi fiatal korunlHc iideje között. [H6.] Oly' tudományt vegyünk-fel alapul a' mi esméretünkbe, melylyet férjfi korunkban legjobban akarunk tudni, következőleg a' leghasznosabbat. A' tanulás' szisztémájának jóságát a' tanulláshoz tartozó tárgyakk bölts osztályjából, és meg választásából kell megítélni. Azon szisztémának jósága ebben áll: ha a' tanuláshoz tartozó tárgyakat a' testi, és lelki tehetségekre, 's azon iidőre nézve fel-osztjuk, melylyet a' mi tehetségeinkk kipallérozására, mint a' természet, mint a' szerentse engedett, azért, hogy eleget tehessünk, mint jövendőbéli szükségeinkk mint a' lélek' ereje' ki-fejtésének, a' tanulás, és gyakorlás által. Harmadik Tzikkely Néhány kérdések az Esméretnek egész Tehetségére nézve 115.§. Gondolkodik e' mindenkora' lélek? Méltó dolog, hogy minek előtte ezen szakasznak véget vessünk, egy pár kérdéseket, melylyeket a' Leiek-vizsgálók (LeOceűcedőkf támasztanak, megvizsgáljunk. Azt kérdezik tudni-illik ezek: Ha váljon a' lélek mindenkor gondolkodik e'? azaz: vágynák e' a' lélekk képei, nem tsak midőn ébren vagyunk, magunk tudása vagyon, és meggondoltuk magunkat*), hanem az álomban, es ájűlásban 's a' t. is. Abból, hogy ezen állapatokban magunktudása nintsen a' képekről, nem következik, hogy a' mi beniink jelen [117.] nintsenek: mert meg lehet, hogy, azok az észben homályosan vágynák. Ezen kivűl tapasztalluk, hogy az álomban nem minden érzés; sőt még kevesebbet hágy- el bennünk' minden kép. A' zörgésre nem ébredünk fel hirtelen, hanem tsak lassan lassan. Ha felébredünk, világosan tudjuk, sokáig e? vagy kevésig; nehezzen e', vagy könyen aluttunk. Söt ha fel-tett üdőre fel-akarunk ébredni, néha álmunkban az órát is olvassuk. Ha tsak szúnyadozunk, tudjuk, mi képeink valának a' szúnyadozás közben. A' méllebb álom a' szúnyadozástól tsak abban külömbözik, hogy amaz nagyobb, ez pedig kissebb alom. Ezen tapasztalások megvitatják, hogy a' lélek mindenkor gondolkodjék, főképpen, ha meggondolluk, hogy meg nem lehet magyarázni; mikép' esmérhetjük meg a* képeket, ha tsak azt nem mondjuk, hogy a' képekről a' lélekk mindenkor vagyon magatudása, bátor homályos is. *) Jegyzes. A' meggondolat (reflexis) áll egy világos magatudásban, melylyel minden kép a' lélekk hatalmában vagyon.