Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

72 116.§. Vágynák e' vetíink-születet képeink? A* másik kérdés az: vágynák e' veliink-születet képeink? (idea innata). Mint a' kik védelmezik, mint a' kik víjják a* velünk születet képeket, abban megegyeznek, hogy az érző [118.] eszközök kútfejei minden érezhető képelek, minden egyenkéntes és közönséges foganatokk, a' tapasztalásból vet minden aksziomákk (tudtomokk=axióma), és hogy az érző eszközök bírnak bennünk' a' tiszta értelemnek foganatjaira, és okfejeire. De ezért még nem mondhatjuk, hogy mind ezek az érezhető képekből váltak, és a' fosztogatás altal ábrázal tatnak-ki. Mind ezeket az értelem adta érzésekre, bátor a' lélek érzések nélkül el nem lehet is, hogy mind azokat szülhesse. Ezen homályos kérdést könyü megfejteni, ha meg fontolluk, hogy a' tiszta értelemnek foganatjai tsak merő hahogyságok (conditió^), melylyek alatt; és merő módok, melylyek altal az érzéseket, és képeket közönségesen észre vészük. Már pedig mind a' kettő folyadékja a' mi eszünk' erejének, melylyet ugyan a' természet belénk öntöt, de még is észre vevés nélkül semi foganatot se várhatunk belőle. Az észrevévés tsak akkor állhat helyt, midőn a' lélekk ereje kinyilvánkozik, a' mi érzések nélkül meg nem eshetik. A' tiszta értelemnek foganatjai tehát tárgyakra nézve minden tapasztalast felől haladnak; - mert azok a' lélekk valóságán épültek, és az észnek a' nyomra való tekentetét meghatározzák; de még is tapasztalás nélkül meg nem esmérődhetnek, tehát az érzések előtt azok nem igazi foganatok. [119.] 117. § Ezen könyvnek béfejezése. Véget vetünk az esméret' tehetség' egész históriájának néhány visgálásokkal, melylyek azt a' mit eddig mondánk, megvilágosítják. Mondánk; hogy minden érzések nem egyebek, hanem tsak az illetésnek külömbféle nemei. Az illetés pedig szoros értelemben nem egyéb, hanem magatudása az ellentállásnak (nyomnak). A' nyomokk különbfélesége tehát meghatározza az illetésnek külömbségét; ha meggondoltuk, hogy a' nyomok külömbfélék lehetnek számaikra, formájokra, sebességeikre a' nyomó részelek hathatosságokra, és vagy az ő szereikre, vagy pedig együtlételeikre nézve. Hogy ha a' nyomokk külömbsége meghatározza az illetésnek külömbségét, tehát szükségesképpen meghatározza az érzésekk külömsegeit is; melyly érzések a' legelső nyomokk vegyült képeik lehetnének formájokra nézve, melylyekben mi előttünk megjelentek. Például: a' színnek, hangnak, szagnak 's a' t. érzései. Ezt vélte Leibnitz. De úgy lennének vegyült képek, ha hogy (Haller vélekezése ellen) a' képek között, és a' fénynek, vagy hangnak tetsző hatáija között a' mi érző eszközeinkre még is lenne valami tekéntet. Az igaz nyom pedig, melylyet érzünk, korán sem a' tárgytól a' külső érző eszközre tett nyom, hanem az az igaz nyom. ^ helyesen: condicio, a condico igéből