Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

50 [13.] 74.§. A' képzelésről tapasztalások. Egyébb-aránt ezeket tapasztalluk a' képzelésről. a) Annál könynyebben és elevenebben megújítódhatik az érezhető nyom, mennél erősebb és eleveneb volt az legelöszer; mennél többször megújítódik, menél lankadtabbak voltak a' vele való nyomok, midőn azt leg elsőben észre-vettük, és mennél nagyobb figyelemmel vé vé azt a' lélek. Példáúl; ha itt' két verekedő embert látunk, amott' pedig egy tele hajót emberrel, mely nagy jaj szók között a' Dunában merül: ki ki látja, hogy ezen végső eset mindenkor könyebben eszünkbe jut, mint amaz. b) Nem tsak a' külső érzéseket, hanem a' belsőket-is eszünkbe lehet jutatni, főképpen pedig a' látásnak érzéseit, közönségesen pedig annál jobban eszünk be jut a' külső és belső érzés, mennél jelesseb (nemeseb) vala az érző eszköz, melyly által az érzés esett. Példáúl: a' ki érzékeny, szomorüjátékot akar tsinálni, minden előlálló Személyekk természetét; hajlandóságát, 's teselekedeteit kell néki magában elevenen képzelni. Ez a' belső érzékekre nézve. A' miket láttunk, vagy hallottunk jobban eszünkbe jutnak, mint a' miket szagoltunk, ízleltünk,"v illettünk. c) Sémit se lehet képzelni, a' mit valaha vagy nem éreztünk, vagy az érző eszközökk által észre nem-vettünk. A' vakon született embernek hogyan juthat eszébe a' színnek képe? Lehet ugyan [78.] képzelni egy szálongó szüzet, de ezt is tsak anyiból, hogy már az előt szálongó madarat és szüzet láttunk. d) Gyakran támadnak bennünk képzelések akaratunk szerént, vagy akaratunk ellen. Ha ki valameny veszedelemben forog: akaratja ellen-is sok rettentő környűl állásokat képzel magaban. e) A' képzelésnek is vagyon határja, melyly anál elevenebb, és világosab, mennél szükeb, mennél szorosabb. Azért hunynyuk-bé szemeinket, ha valamely dolgot elevenen és világosan akarunk képzelni; meggátolluk avval tudni-illik a' körülettünk lévő dolgokk reánk ható nyomait, azaz: szorosab határba zárjuk a' képzelést. f) Sémit se képzelhetünk üdő, és tér nélkül. g) Az eleven képzelés elnyomja a' lankadtat. Midőn a' Borbélynak eszközei szemünkbe tűnek elevenen képzeltük azon fájdalmat, melylyet azon eszközök okozni fognak; ezert gyakran azokk tekéntetére megszűnik a' fogfájás. h) Sőt, ha felette eleven, még a' józan ész se szedheti rántzba. Tudjuk, hogy Cagliostrónak igen sok követői valának, kiket ezen féíjfiú eleven képzelésekkel anyira bé