Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

I. Könyv

24 [13.] -lyek úgy forognak eszünkben, hogy nem tsak azt tudjuk, mi adódott elől az esméretre, hanem azon képeket önnön magoktól is megkülömböztethetjük. Vágynák tehát a' léleknek világos és homályos képei. 19.§. A' képek' megkülömböztetéséhez üdő. Hogy egy képet a' másiktól megkülömböztessünk, atra bizonyos üdő kévántatik. Eberhárd azt mondja; hogy arra a' pertzentnek egy harmad része elegendő. - Szükséges tudni-illik arra, hogy minden képet különösen meg fogjon az ész, azt a' másikhoz hasonlítsa, és úgy azt, a' miben egymástól külömböznek megjegyezze. — Hogy ha (talán — már ha) azon közben, melyben az ész egy képet megfog, azonnal reá a' második, erre a' harmadik 's a' t tódul; nints üdeje az ész* erejének, hogy mind egyikét külön külön meg fogja, öszve hasonlítsa, es azokk külömbözeteiket megjegyezhesse. 1) Vegyült, és kivált képek. így tehát ezen képek egybe folynak, és egy harmadik Szabású képpé válnak, mely különösen egy rész képpel sem egyez-meg; mivel minden részkép ad valamit a' másik kép' nemének elváltoztatására. Az ilylyenek neveztetnek vegyült képeknek (idea confusa) hogy külön[29.] -bözzenek a' kivált-képektől (distincta), melylyekben a' Lélek minden külömbözeteket megjegyezhet. A' vegyült és kivált-képekben is vagyon léptső. 20. §. Okai a' homályos, és vegyült képekk. A' homályos, és vegyült képeknek oka származik rész szerint a' lélekre tett tárgyas nyomnak (impressio objecti), rész szerint az észre-vevő léleknek allapatjától. 1) Homályosokká lesznek. Homályosok lesznek tudni illik a' képek, ha a' lélek' erejét felserkentő érdeklés, vagy a' léleknek figyelme, melylyel az érdeklést fogadja, felette gyenge; ha egy szerre vagy sok, vagy igen vidám, eleven (vividus) képek tódúlnak a' lélekre, ha sebesen követik egymást, ha azokat gyakran egy űt gondolluk, ha a' képekk tárgyai egymáshoz igen hasonlók, vagy igen aprók, vagy igen közel vágynák egymás mellet, vagy egymástól igen távúi létekben hatnak a' mi érző eszközeinkre. — A' homályos részképekből azután homályos egész-képek válnak, mert nints anyi erejek, hogy a' lélekbe ki ki különös jegyet nyomhasson, és így egy rakásba kevertt, és egybe vegyült tekéntetű nyomot hagynak magok után.