Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

244 egyetem magyar nyelv- és irodalom tanára. Az úgynevezett klasszikus triász egyik tagja. Mint nyelvész elsőként magyarázta a nyelvi jelenségeket történeti módszerrel, p. 209. RICHELIEU herceg Armand Jean de Plessis (1585-1642) 1622-től bíboros, 1624től XIII. Lajos főminisztere, az abszolút kormányzati rendszer kiépítője. Pártolta a tudományt és művészetet. A korabeli életrajzírók (Schulz 1803) bosszúálló természetét emelik ki. Ilyen értelemben ír róla Bárány a p. 163., 208. Rue de la kerékbetörése, p. 75. SCHULZE, SCHULZER lásd SULZER. SENECA, Lucius Annaeus (i.e. 47—i.u. 65) Néró nevelője. Etikai írásai, filozófiája sokban hasonló a kereszténnyel. Állítólag Pál apostollal levelezett, p. 113. SPINOZA, Benedictus (1632—1677) amszterdami születésű, Portugáliából menekült zsidó család tagja, filozófus. Pantheista, régi kultúrák, régi világ itt felejtett embere. Míg Descartes dualista, ő monista. Az erkölcs áll tézisei középpontjában. Szerinte az ember maga nem egyéb, mint a sustancia modusa (Isten része), szabad akaratról nála szó sem lehet. Ha az ember mégis szabadnak tartja magát, az csak azért van, mert nem ismeri a cselekvésre ösztönző okokat. Azonban nagy különbség van a tudatlan ember szolgasága és a bölcs "szabadsága" között: amaz szabadnak hiszi magát, holott a vágyak kényszere alatt cselekszik — emez belátja, hogy minden cselekedete szükségszerű. Az akarat vagy törekvés alapszenvedély, melyből a lélek önfenntartási szenvedélye táplálkozik. Ez az elv olyan szerepet játszik nála a szenvedélyek elméletében, mint az erő megmaradásának elve a fizikában. Erre utal Bárány, p. 190. STRABO (STRABON/i.e. 60-i.u. 20) görög földrajzi író, geográfus. Geographica című 17 részből álló főművét Gaurianus latin fordításában először 1470-ben adták ki, majd Aldus Párizsban 1620-ban. Bárány a népek szokásainak leírásánál merít belőle, p. 165. SULZER, Johann Georg (1720-1779) berlini tanár, filozófus, több jelentős esztétikai mű szerzője. Allgemeine Theorie der Schönen Künste einzeln nach alphabetischer Ordnung I-IV. köt. első kiad. 1771-1774., új kiad. 1792-1794., harmadik kiad. Frankfurt—Leipzig, 1789. Később másoktól való toldalékokkal népszerűvé vált művében Leibniz—Wolf-féle nézetek alapján rendszerbe foglalta az angol és francia esztétikusok nézeteit. Lenhossék Mihály (1816. Vol. 2. p. 37.) és Fejér György (1807. p.421.) is hivatkoznak rá. A miskolci Lévay Könyvtárban lévő példánya alaposan használt volta mutatja, hogy keresett tanári kézikönyv volt. Bárány azt az érdekes gondolatátragadja ki, hogy a rejtett (nála homályos) érzelmek erősebbek a kimondott, nyilvánvaló érzelmeknél, p. 147. Továbbá az idős és ifjú ember lelkivilágáról szóló, ugyancsak figyelemre méltó összehasonlítást, p. 209. SZŰTS István György (1756-1821) bölcseleti doktor, piarista pap. 1776-ban lépett be a rendbe Privigyén. Utána Kőszegen tanít 1772—1782. Később pesti gimnáziumi