Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

241 LESSING, Gotthold Ephraim (1729—1781) braunschweigi születésű német író, a XVIII. század racionalizmusának legjelentékenyebb képviselője. Könyveiben sok bölcs mondás található. Bárány Péter a zseni természetével kapcsolatban idéz egyet. p. 113. LICHTENBERG, Georg Christoph (1742-1799) német író és fizikus, a göttingeni egyetem tanára. (Szemere Samu. Hegel: Encyklopédia II.) A sokat emlegetett könyveiben valóságos példatárat tartogatott a kor antropológusai, orvosai, pszichológusai számára. Utal rá Fejér György (1807) is (Elegyes írások I. köt. 206., 259., 309. lapjain, máshol "ama hires Lichtenberg gyűjtemény") Aforizmákat is írt francia szellemességgel Bárány Chesselden és Grant kísérleteit merítette könyvéből, p. 48. LUKURGOSZ gyakori görög mitológiai és történeti személynév. Az egyik mondai alak nem hitt Dionüszosz isteni voltában és kikergette országából. LINNÉ, Carl von (1707—1778) svéd természettudós, a növény- és állatrendszer megalapítója. Szerinte minden faj külön keletkezett, tehát a fajok száma változatlan. Bárány Péter a tudományos gondolkodásmóddal ellentétesnek véli ezt a rendszert és bírálja, p. 55. LOCKE, John (1632—1704) angol filozófus, közgazdász, a materialista filozófia irányzatának egyik fő képviselője. Hatása Bárány könyvén végig érezhető. Locke reflexion elméletét, mely szerint az elmélkedés is az ideák forrása lehet, elfogadja, p. 49. Ismeretelméletének minden fejezetét végigkíséri Locke: Értekezés az emberi értelemről I—II. c. műve (újabban ford. Dienes Valéria. Akadémiai K. 1964.). Első kiadása An essay concerning humán understanding. 1689-1690. A dolgokat Locke fogta fel elsőként a megismerő alany és a megismert tárgy viszonya gyanánt. Bárány az alany szót máig szólóan alkotta meg e rendszerhez. A tárgy szavunk már ismert volt, p. 70—71. Locke nyomán keresi a tudás és a hiedelem határait, bár nem hivatkozik rá minden esetben. Locketól származik az az elv is, mellyel a gondolkodó embert meghatározza. A gondolkodó ember és a kiterjedt valóság függvénye az ismeret, mint Descartesnál, de tudatunknak nincs emberfölötti jeliege, az öntudat a vizsgálódó ember reális, egyéni tudatává válik. Ez Báránynál a belső érzés leírásánál nagyon szépen kidomborodik, p. 49. Locke szerint ír a hajlandóságról és szokásról, s keresi mindkettő lelki és társadalmi eredetét, p. 184. Az erkölcsi magunk viselete leírásánál, az erkölcsi élet szabályozóinál is Locke reflexió elméletéből kiindulva keresi a normatívák lelki eredetét, melyre Locke csak részlegesen adott számára választ. Azt a motívumot, hogy "Mi gerjeszt bennünket kívánságra" Locke nem határozta meg. Vagyis nem derítette fel "a megkívánásnak eredendő okát", p. 190. LUKRETIA Tarquinius Collatinus tisztalelkű, szép felesége, akit az utolsó római király fia Sextus Tarquinius csellel magáévá tett. Lukretia apja tőrével szíven szúrta magát. Haláláért bosszút állva a rómaiak megszüntették a királyság intézményét, p. 197. MALABRANCHE, Nicolaus de (1638—1715) oratoriánus szerzetes, filozófus, aki az isteni szubsztanciába olvasztotta bele a világot. Bárány Péter a képek újrateremtésével