Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

228 Arra tehát, hogy a mély álomban voltak-e álomképeink, nem tudunk visszaemlékezni, mert a testi eszközök ehhez nem elég elevenek. Majd sorra veszi, milyen álmaink van­nak. Meglepően nyilatkozik a rémítő álmokról. Onnan indul ki, hogy e rossz álmok ha­tása alatt még felriadva is reszketünk, csak lassan nyugszunk meg, amikor az "erőszakos indulatok ... el-enyésztek". Gondolatjel után folytatja: "Ezen felől olylyan kepek is megjelennek az álmodásban, melyek az ébrenléteiben az erősebbektől el valának nyomva azért, mert az álomban a külső érző eszközöknek lankadtsága miatt megszűnnek azon akadályok amelyek miatt az elnyomott kép ki nem nyilatkozhatott" (214.). Itt fejti meg a homályos képek fogalmát. Azokat a képeket minősíti homályosnak, melyeket el­nyomnak az erősebbek. Freud előtt a tudat felszíne alatt lévő lelki tartalmakról a pszichológia kézikönyvei, tankömyvei nem írtak, mivel a tudatalatti, a tudattalan még ismeretlen fogalom volt. Akadályokról, gátakról is a reflexkísérletek kapcsán beszéltek. A filozófusok írásaiban több megállapítást találunk az álomra vonatkozóan. Locke és Hume is foglalkozott vele. Descartes 1648-ban már a csecsemőkori benyomásokra alapozta bizonyos szagok iránti ellenszenvünket. Bárány Péter után jóval később Bolzano prágai matematikus, papta­nár hitszónoklataiban 1839 táján elmondta, hogy "Álmaink mutatják, hogy lelkünk szakadatlanul tevékenykedik ... álmunkban folytatódik sokszor igen élénken lelki tevé­kenységünk és éppen ezért az álom az önismeret kitűnő forrása. Fel kell deríteni szo­rongásaink okát az álmunkból" (Hermann Imre, 1946. 37.). Bárány Péter is felfedezte, hogy az álom személyiségünk legbelsőbb bugyraiból ér­kező üzenet; ősi és titkos képek rejlenek ebben az önmagunk előtt is ismeretlen mély­ségben. E gondolatai alapján a pszichoanalitikus irányzat előtörténete a Toldalék, s Bárányt a magyar pszichológiatörténet modern irányához kapcsolja. De nézzük tovább, mit mond még az álomról. Elértünk tehát az álomnak arra a pontjára, amidőn a tudat gátlásaitól megszaba­dulva eltemetett emlékképeket idéz elő. b.) Hogyan folytatódnak az álomképek? A lélekben őrzött társképek felserkenése útján. Néha a friss benyomások, a világos képek társulnak, máskor "a homályos társképek is felserkenhetnek, melyeket az ébren­iételben elfojtottak az eleven es világos képek" (215.), tehát azon kép, mely a "társ­képeknek rendjéből kirekesztve lenni látszatott, az az álmodásban megjelenik" (215.). Vagyis úgy látszik, mintha az álom során keletkezett volna, holott a lélek tárházában, a képek sorában megvolt, "ámbár homályosan". Ha az elnyomott szót alkalmazták is a régi pszichológia könyvek, szerepére az in­dulatok során tértek ki. Akadályokról pedig, ha beszéltek, a tanulás kapcsán tették. Ezt a fogalmat azonban, hogy ébrenléteiben elfojtott képek csak a legújabb irodalomban találjuk meg. Modern szemléletmód és erőteljes nyelvi kifejező erő bontakozik ki Bárány soraiból. A folytatás is érdekes, mikor arra keres választ, hogy miért tolakszik elő ál­munkban egy bizonyos kép. Ez szerinte "az üdőnek, helynek és személyeknek különb­féle környülállásaival" magyarázható. Ezek az álomképek nem sorjázhatnak mindig

Next

/
Thumbnails
Contents