Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

229 szép rendben, hanem "megszaggatott és rendetlen szerben is folyton folynak", mígnem "egy eleven kép által erőszakosan is érdeklődnek [ingert kapnak] úgy, hogy az egész test megrettenjen, s arra hirtelen felébredjünk" (216.). Itt az álomból való kimenetel útját írta le, melynek végén egy hirtelen jött külvilági inger hatására felriadunk. c.) Miért hisszük az álom tárgyakat igazinak? Mivel az "érző eszközök lankadtak" nem tudunk meggyőződni, mi az "igazi tárgy (ötlöny) és mi a képzeletes". Ébren-lételben az igazi tárgyakról "mint az érzésekből, mint a természeti jelenségeknek szokott folyamatjából eléggé meggyőződhetünk" (216.). Az álomban viszont nem, mert az érzékszervek nem működnek, a képzelet viszont "igen szabadon és elevenen dolgozik" (216.), s a képek tárházából rendszer nélkül szedegeti a "világos és homályos képeket". Néha előfordul, hogy az álomképek "a természet szerent való renden követik egymást", ezek a rendes álmodások, melyek nagyon ritkák. Gyakoribbak a rendetlen álmodások, mikor a lélek a "társképeknek egyik rendjéből a' másikba lépni látszik" (217.). Muratorius például álmában latin verset fabrikált, mely éppen beillet egy kardinálishoz írt kérelmébe. Ez a ritka "rendes álmok" példája (217.). A jós álmokat "merő költeményeknek" nevezi, s megmagyarázza eredetüket arra a példára építve, hogy mi történik akkor, ha valaki megálmodja saját halálát vagy másvalaki megálmodja az övét. Ez nem természetfeletti jelenség, hanem természetes, mint ahogy a betegség és halál "természet szerent következik, a'hoz a testnek alkatása lassan, lassan készül. Ezen titkos készületet ébren létünkben nem érezhetjük (217.). De ha betegséghez vagy halálhoz készülgetünk, megjelenik a' magát alattomban jelengető halálnak képe" (218.). A népmesékben a halál a maga alattomos módján nem személyesen jelenik meg, hanem elküldi a hírmondóit. Az egyik elviszi a láb erejét, a másik az érzékszervek biztonságát, a harmadik a szív vígasságát, s csak ezután jön ő személyesen, hogy megjelenése inkább vígasz legyen az embernek, mint rettenet. A régiek számára gyakran családi tradícióként jelent meg a hírmondó. Gárdonyi Géza egyik elbeszélésében egy magyar parasztcsaládban a férfiak három nappal haláluk előtt meghallották a kotlóstyúkot, ahogy hívta s csibéit. Ekkor felkészültek és harmadnapra méltósággal meghaltak. Bárány ebben a fejezetében a halálvárás és meghalás ősi magyar tradícióját írta le, foglalta tankönyvi tétellé. De hogyan folytatja? Ha erősen hiszünk az álomnak, "ott terem a képzetés" és az embert "akaratja ellen is" beteggé teszi. Dyen alapon a hiszékeny, gyenge akaratú embert halálba lehet küldeni anélkül, hogy bűntett nyomát hagyná maga után. Egy ánglus "hitelt adott" egy jósasszonynak, s képes volt a megjósolt órában meghalni. Az álommal kapcsolatban nég sok minden van, fejezi be, amely még feltáratlan és a "természetnek titkaiba vagyon elrejtve" (218.). Megjegyzés Büky Béla a pszichikumra vonatkozó korai szókincs elemzésekor (1986) foglalkozott az álomnak a tudattalanból való feltörését kifejező nyelvi hagyományokkal. Ugy vélte, hogy a XV. század emberét átjárta "a tudattalan mozzanata anélkül, hogy erre nevük, kifejezésük lett volna (12., 14., 113-114., 134-135.). Viszont az ősvallási korból