Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

214 áll össze ismeretünk tárháza az eszmély (73.). Az ismeretek halmazában "a' józan esz tesz különbséget valódi es hamis" vagy mesebeli tárgyak között. A józan ész ez esetben az egyéni és társadalmi tapasztalat eredménye, s példaként felhozza, hogy mindenki tudja, mi a különbség a ló meg a Pegazus között. A lélek munkájára hatással van a klima, az égtáj, az étel, a szeszesital, a kor, a testi állapot. "Az erősen bevesett (erezhető) nyom könnyebben megújúl" és minél nemesebb külső és belső érzés nyomán keletkezett az emlék, annál maradandóbb. így például az érzékeny és szomorú játékok alkalmasak nemes emlékképek bevésésére (77.). "Semmit sem lehet kepzelni, amit valaha vagy ne ereztünk vagy az erzőeszközök altal eszre nem vettünk volna(77.) és semmit sem képzelünk idő és tér nélkül. Csukott szemmel "szorosabb hatarba zárjuk a' kepzelést, mert meggátoljuk avval a' körülöttünk levő dolgok reánk ható nyomait." (78.) A friss képzetek elnyomják a korábbiakat "sőt ha felette eleven, meg a' józan esz se szedheti rancba" (78.). Kagliostrót említi, akinek kóklersága sok hívet toborzott, mert az embereket befolyásolta a friss élmény, s nem a józan eszükre hallgattak vele kapcsolatban. Vannak látomásra hajlamos emberek, őket a németek Ein neues Sonntagskind-nek nevezik (80.). Ezért félt Hobbes a kísértetektől, "bátor nem hitte, hogy Isten vagyon" (81.). A képzelet mind költői tehetség, mind túlfűtöttség tekintetében függ a tapasztalat határától, a testi állapottól, az égtájtól, a neveltetéstől, a műveltségtől. Az emlékezet tehát a képalkotást követő folyamat: "Egy kepet bevenni annyit teszen, mint azt az eszbe benyomni, hogy arról a' tárgynak jelen nem létében is világos magunktudása legyen" (85.). Meghatározza a jó emlékezőtehetség ismérveit: "Annál jelesebb az emlekezet, mennél több kepeket, mennél hamarabb es mennel több akadályok között foghatunk meg es mennel serényebben, hívebben és tökéletesebben juttathatjuk eszünkbe a' kepeket" (85.). Mint láttuk, az agy és a lelki tevékenység kapcsolata szerfelett érdekli, s korának minden új ismeretét megemlíti, amely e kérdésre rávilágít: "Ha az agy megnyomódik vagy megevesedik, írja, nagy kár esik az emlékezetben" (87.), melyet befolyásol a gyakorlás, a kivált képek sokasága, a testi állapot és az életkor. A bevésés és a ráemlékezés folyamatát nagyon érzékletesen írja le: "Az érezhető nyom nem tsak leereszkedik az agyba, hanem fennmarad vagy mast termeszt maga helyett" (87.). A folyamat eredményét, vagyis az egyszer már látott, érzékelt kép felidézését nevezi megemlékezetnek (re miniscenciának). Majd a folyamat részleteit taglalja. Egyik kép felingerii a másikat, pl. a rossz szag hányingert okoz. Ez a képek rendjének törvénye (Leges successionis ideae). Másik fontos törvény a képtársalás törvénye, mellyel részletesen és bőven foglalkozik. A képtársalás Áttekinti a tudomány világát és látja, hogy a tudósok egy része lélektudományi, más része fiziológiás okát keresi. Hobbes, Hartley, Descartes, Locke, Malabranche, Bonnet, Condillac, Tiedemann, Genuai Antal, Mayer nézetére hivatkozik. Eberhárdra hivatkozva írja, hogy egyetlen kép sem áll függetlenül a tudatban, hanem "minden kép