Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

211 hogy Kant metafizikája és logikája a fenti "szisztémából (öszmény, inkább rendelet)" (18.) táplálkozik. Az érző eszközök Külső és belső érző eszközöket ismertet. A külső érzékelés eszközei az érzékszervek, melyek működését részletesen leírja. A látás és hallás nemesebb, mint a többi. A belső érzőeszközök alatt nem a szervi érzékelést érti, ahogyan ma értelmezzük, hanem a gondolkodást és a személyes azonosságot (ideintitást).* Bárány Péter az érzetet nyomnak nevezi, mely külső illetés hatására születik és "fennmarad az érző eszközökben azután is, midőn már a nyomot okozó tárgy jelen nincsen" (39.). Következtetése a napba nézés utáni foltlátáson alapul. Bár az érzékszervi illetés tárgyi eredetű, "mégsem mondják meg nekünk mi a tárgy valóságára nézve, hanem csak (azt) mi a mi érző eszközeinkre nézve " (39.).** Bárány Péter ezt a Kant által meghatározott belső érzék jelenséget képzetésnek nevezi, melyet ma késztető, ösztönző erőnek mondanánk. Nem idézi soha szóról szóra az emlegetett filozófusokat, könyvekre sem hivatkozik, csak nevekre. Kant hatása intenzíven érvényesül módszerében; a jelenségek okait kutatja szüntelenül, de ahol a tudomány biztosat nem állít, ő is megálljt parancsol fejtegetésének. Az agy és az érzékszervek viszonyát taglalva megjegyzi, hogy az idegek elvágása vagy lekötése érzéktelenné tesz egy bizonyos testrészt, de ebből nem von le következtetést a megismerés agyi funkciójára nézve, mert nem tudja bizonyítani: "Ezen A megismerés folyamatát Kelemen János (1978. 78-121.) érzet, észlelet és képzet kategóriája alá vonta. Az észlelet a megismerés érzéki szakasza, de szoros kapcsolata van a beszéddel. Ma már kísérletek igazolják, hogy a tárgy szóbeli megnevezése a pontos tárgyészlelés feltétele. Az érzet tehát, mint az objektív tárgy visszatükrözése egy összetevője az észleletnek. Az észlelt jelenség felidézése a képzet, mely nem szűkülhet egy külvilági tárgy puszta reprodukálására, mivel a felidézéskor telítődik előzetes tapasztalataink adathalmazával, s így egy magasabb fokú általánosítás ölt benne testet. ** Kant a tiszta ész paralogizmusairól szólva jut el a belső tudat olyan képességéhez, mely a külső, empirikus észlelés segítsége nélküli önismeretet tételezi fel (Kant, 1787., 1913. 192.). A tapasztalatot Kant jelenségek apereipiálásának tartia: az ész jelenséget fogad be, de a befogadáshoz "a tapasztalat tehetségének a priori elvei" szükségtelenek. Kant felteszi a kérdést, nem lehet-e, hogy csak belső érzékünk van, s külső nincs, s az észlelés nem más, mint képzelődés. Hogy ez nem lehetséges, azt az idealizmus cáfolatában írja: "mert ha a külső érzéket is csak képzelnénk, azzal lerontanók magát a szemlélő tehetséget", mely a képzeleterőt teremti (Kant, 1787., 1913. 183.). A képzeleterő nagyon fontos; az a tudat kontrollja, mivel az, hogy vagyunk, az Én számára nem lehet empirikus tapasztalat, ezt csak a képzelet segítségével tudatosíthatja a tiszta ész. Még azt is bizonyítanunk kell, hogy külső dolgokról tapasztalatunk van. Feltételhez folyamodunk tehát: feltételezzük, majd bizonyítjuk, hogy belső tapasztalatunk föltétele a külső tapasztalat. "Saját lételem puszta, de empirikus meghatározott tudata bizonyítja tárgyak lételét a térben rajtam kívül (Kant, 1787., 1913. 182.). Kant empíriája mindig jelenségekhez kötődik, melyeket az észre nézve bizonyít. A belső tapasztalat előzményeként elfogadja a tárgyi világból eredő külső tapasztalat elsőségét, de a kettőt egymás okának már nem ismeri el. Mindkettőt megelőzi "a belső érzék jelensége" sígy mindkettő ennek okozata (Kant, 1787., 1913. 358.).