Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

212 tapasztalás nem vitatja azt meg, hogy a nyom egészen az agyig hatván ott észrevevődik, hanem csak, hogy ezen két eszközöknek együtt kell munkálkodniuk" (45.). Olyan kérdésekre keres választ, melyek ma is tárgyát képezik az interdiszciplináris kutatásoknak, Miért a bőrünkön érezzük a tapintást, s nem az agyban, miért látjuk a tárgyakat perspektivikusan, miért látjuk "függő helyzetben, holott a napfénynek sugári minden képet felfordulva rajzolnak a szemnek fenekén? " (47.). Mivel azonban "semmi sem tevődhetik azon a gondolkodó Énen kívül" (47.), agyi folyamatokkal igyekszik választ adni a kérdésekre. A belső érzés minden kívülről jött hatásnál fontosabb, mert ez a befogadás feltétele, de a képzelet megvesztegetheti. Vannak fattyú érzések, mint a fülcsengés, ezeknek "határuk van, mint a magatudásnak". A belső érzés teremti a szép, igaz fogalmát, mely sokban függ képzeletünktől, de "... származhatnak mibennünk ezen érzetek a különféle tapasztalások és végzetek vegyülékéből" (51.). Mi az értelem? "Az esméret tehetség pedig (amennyire az esméretnek formája tőle függ) Kant szerént legtágabban értelemnek neveztetik" (51-52.). Miképpen és hányféle módon támadhat ismeret az érzésekből? Az értelem írja a képeket, "egyszerre megfogja, azaz magatudás és eszmély alá veszi, aztán azt is által kell látnia, mi van a tárgyak között, s közöttünk" majd a képeket egybecsatolja (53.). Ez a tárgyat illető foganat vagyis érzéklet. A képeket az idő és tér által viszonyítjuk egymáshoz együvé gondoljuk. így jönnek létre a hasonlítások, pl. ez öregebb amannál, továbbá a tárgyak belső rendjének megértései: a kőben az apró "kőrészecskéket egymás közt lenni gondoljuk". Ezek nem érezhető foganatok, hanem "Kant szerént az értelem foganatjai (conceptus intellectus), hogy megkülönböztessenek a képes foganatoktól (conceptus ideales), melyek az esmeret formajának képzeletét nemzik (ideale)" (55.). Az ismeretek képes formáját alkalmazta Linné a rendszerében, viszonyítva és öszszehasonlítva az élővilág tárgyait. Az összehasonlítási alap külsődleges, nem olyanok, amely nélkül a' tárgyak el nem lehetnének", ezért Kant szerint ezek "kepes hasonlatos foganatok" (56.). Vannak fontos képes fogalmaink, amelyek állandóan jelen vannak a tudatunkban. Ezek dialektikus tudatpárként élő jelenségek: "Létei és nemlétei képe; Együttlétei és foglalat képe Mekkoraság és minémüség képe Azonosság és különbség képe Egyezet és ellenkezet képe Eppenség és köz képe Matéria és forma képe "(58.). A jelenségek világa az érzékletes valóság (orbis sensualis). "A tiszta ertelem foganatjai Kant szerent (noni intellectus puri) az érzésén [érzékin] kivül valók: transzcendentálisnak neveztetnek" (58.). Ilyenek a lönyökben levő eppenségnek (absolutum)