Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

JELENSÉGES LÉLEK=MÉNY* I. Könyv. A lélek [Ismeretelmélet]. Bárány Péter Jelenséges lélekmény című művét három fő részre, Bé-vezetésre, Könyvre és Toldalékra tagolja. A mű végén találjuk a Lélekményes nevezetek szó-tárját, magyar-latin és latin-magyar megközelítésben. A kéziratot tartalomjegyzék fejezi be. A római számmal ellátott előzéklapok I—VIII. után egyes lapszámozással kezdi a Bé-vezetés a lélektudomány tárgyalását. A lélek című első Könyv a 9—122. lap terjedelmű. E két rész foglalja magába Bárány Péter ismeretelméletét. A Jelenséges lélekmény cím pontosan körülhatárolt fogalom. A szerző a Bé-vezetésben leírja, hogy jelenséges vagy tapasztalati lélektudományt ír, elhatárolja magát a metafizikától, mivelhogy "semmi sem adódik elő, hanem tsak a mit a' tapasztalásból tudnak". A jelenség emberi és természeti tulajdonság. A megismerő ember csak jelenségeket foghat fel, ezért minden tudása tapasztalati. Maga a test is jelenség, melynek közös tulajdonsága más testekkel a nehézség, a mozdulás, a mechanikus (gépelyes) és chimikus (választó) felépítettség. Milyen kapcsolata van a testi jelenségnek a lelki jelenséggel? Az ember észrevesz magában vagy kívül valamit, ettől gyönyörűséget vagy fájdalmat érez, azt vagy megkívánja vagy megutálja, s mindezekről magatudása vagyon, "én magam vagyok a' lélek, amennyire én magam gondolkozok, érzek, akarok." A lélek különbözik a testtől és annak részeitől. "A hús, a csont nem vagyok", mégis azzal szorosan egyve vagyok foglalva. A lélek mintha megtestesült volna. A test mindenkori állapotja a lélektől függ (10.) és viszont. A kor tudományának színvonalán ismerteti az agy és az idegrendszer felépítését és működését. Kihangsúlyozza, hogy az agy változásai kihatnak a lélekre, de egy rész sincs az agyban, melynek sértődésére mindenkor halál következne, jegyzi meg, s ezzel azt kívánja kihangsúlyozni, hogy nincs az agyban egy kifejezett "lélekház" mint azt Descartes és jó néhány tudós vélte, hanem a "lélek az agy és az inak [idegek] által kötődik a' testhez, 's a' léleknek semmi nyilvánkozása se történhetik-meg az agynak 's inaknak együtt való munkaja nélkül, bizonyos, hogy ezen eletben mindkettő szükséges eszköz a' lélek minden munkaira nezve" (19—20.). Tovább feszegeti a kérdést, mert az emberi lényeget kereste éppúgy, mint akik a lélekházat feltételezték. A lelki működés vonatkozásában kihangsúlyozza az agy szerepét: "Az agynak némely részei nem tsak ezekre, hanem a' magatudásra és minden némű képzetésekre [ösztönzésre és akaratlagos cselekvésre] szükségesek. Azt mondom, hogy azon részei az agynak legközelebb való eszközei a' léleknek és így lehet szollani: * a továbbiakban Jelenséges lélekmény