Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

205 melkedő eredményei, a "foganatok foganatjai". Eredetük ott keresendő, ahol a "barmi beszéd " tömegéből kiváltak a mesterséges igék. A tér és az idő jelenség, s a tárgy is lehet az, ha az érzékenység, a képzelet serkentette fel a képet az elmében. Ez a tárgy képes jelenléte, tehát semmi más, mint annak tudatunkban megjelenő módja. Ez az, amiről inkább tudjuk, hogy "mi nem légyen, mint azt, hogy mi légyen valójában". Nem a jelenlevő tárgy tudati képe ez, de tárgyat tükröz, ha nincs is a közelemben (131). "Ezen nyom is igen távúi vagyon a tárgytól, ámbár evvel közepszeresen megegyez. Ez az igazi nyom, melyet a legbelsőbb érző eszköz tészen a lélekre" (120.). Viszonyuk a valósággal Lassan kibontakozik világnézetük. Horváth Ádám Pláton idealizmusát vallja magáénak, s örömmel fogadhatjuk e nagy gondolkodó szellemében fogant munkáját. Bárány e vonatkozásban nem nyilatkozik, ö végigjárja a megismerés és a lélek kvalifikált, erkölcsi tevékenységének útját. Nem keres végeredményt, hanem megközelít, minden lelki mozgás útját a jelenlegi vagy hajdani tapasztalatra vezeti vissza. Hajdani tapasztalataink többfélék; vagy "hahogyaságok", vagyis közmegegyezéses tapasztalatok, mint a tér, idő; vagy ezekből gondolati úton kivált, leképzett képek. Ezek "alattomban" is jelentkezhetnek, "titkon" is, "loppal" is érkezhetnek, de éppúgy kapcsolatosak a külvilággal, lelkünk, testünk állapotával, mint minden nyom, mely az agyba bevésődik. Bárány, akire Kant eszméi jelentős élményt gyakoroltak, világnézetileg is a befolyása alatt állt. Sándor Pál (1969. 597-626.) feltette a kérdést, hogy milyen világnézetű volt Kant, hiszen életének későbbi szakaszában az isten-fogalom maga is foglalkoztatta. Sándor Pál Kant materialista nézetét véli, mert úgy látja, hogy a mítoszok és képzetek iránt is éppoly szkeptikus, mint a korábbi filozófusok józan ésszel kapcsolatos állásfoglalásával. Hermann István (1968. 486—520.) Kant teleológiájáról írva végigjárja a cél és célszerűtlenség dialektikus területeit, elemzi Kant életének e fogalompárral kapcsolatos változékonyságát (491.), és a kérdés szépségét éppen megfoghatatlan voltában találja meg. Bárány Péter nem egyfajta világnézet mellé szegődött, amikor Kant híveinek táborába lépett, hanem éppen ellenkezőleg, az igazságot kereső módszer varázsa ragadta meg. Az Ének... materializmusa Ha világnézete után kutatunk, a Pszichológiája mellett az Ének ... (1802) című allegorikus költeményt is figyelembe kell vennünk. Ezt Széchenyi Franciska és Batthyány Miklós mennyegzőjére írta. Az évszakok erkölcsi és természeti géniuszai mondják el a tél, tavasz, nyár, ősz szépségeit és szimbolikus tartalmát, vagyis az emberi léttel párhuzamba vonható tartalmukat. Kórus és Cupido szerepel még rajtuk kívül. Először a természeti géniuszok mesélik el mondandójukat, majd a kórus összegez: Tavasz Ny^ j Mi Fajzatunk az Élet;