Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)

Irodalmi, történeti és költött személyek

206 Tavasz Forgandó minden Lételünk Nyár Kezdetünk és Enyészetünk ősz Éltünk szül Enyészetet Tél Enyészet meg Életet A szántóvető ember materializmusa ez, aki együtt él a természettel; tanúja is, részese is az örök körforgásnak. Majd, amikor az Erkölcsi géniuszok ecsetelik az ifjúságtól a vénségig érő emberi életutat, eljut az ember az élet végére, ahol minden élőt "kiszólítanak siralom helyére", Cupido vigasza nem több és nem kevesebb, mint az ember mulandóság ellen vívott harcának köznépi vigasza: aki fát ültet, vagy gyermeket nevelt fel, nyomot hagy maga után a földi lét örökkévaló körforgásában. Ez az egyszerű életfilozófia így hangzik Cupido mondókájában: Nem múlsz el, ne félj! Tsak jámborúl élj — Fogsz élni magzatodban, Édes maradékodban! 'S lesz béred halálodban Örök Tisztelet A természeti környezetben élő parasztember szeme előtt pusztult és kelt életre a világ, így látta ezt Hésziodosz, Vergilius, Földi Mihály. Erről szólnak a dionüszoszi játékok, a mitológia. Az örökélet szimbóluma az örök újjászületés lett. Ez a naiv materializmus, ez a köznépi filozófia érdekes módon több halotti beszédben megtalálható. Azt mondhatnánk vígaszfilozófia, mégis, mikor az alig-ember Donits András a halállal vívódó Gvadányi Józsefnek ebben a szellemben írt, kemény realizmus csengett ki soraiból (Gvadányi—Donits, 1799 — 1831. és Gyárfás, 1987. Észak-Magy.). Reális szemlélet ez, a haláltól való legkisebb riadozás nélkül. Tálasi István is felfigyelt rá, hogy a kiskúnsági protestánsok az úrvacsoravétel előtti bocsánat kérést és megbocsájtást gyakorolták, de nem hitték a feltámadást, hanem azt vallották, hogy az embert az Isten utódaiban élteti tovább (Tálasi, 1977.). így fordulhatott elő, hogy akik kételkedtek a bibliai csodákban, tartottak a néphit természetfölötti lényeitől (Kósa, 1988.). Népünknek a mulandósággal való szembenézéséről alig tudunk valamit. A magyar nép lelki élete a kutatásban az ősi hitvilág függvénye maradt, s a boszorkányokon, szépasszonyokon stb. alig lépett túl. Emellett, vagy ezen belül kialakult sajátosan földhöz tapadt örökélet szemlélet a maga vulgáris, primitív voltában természetközpontú. Rendkívül egyszerű filozófia ez, amit nem az ember, hanem a természet ír évről-évre, apáról-fiúra, körbenjárva, soha abba nem hagyva. Hogy Bárány egy alkalmi játékba mégis beleszőtte ezt a szóra sem érdemes filozófiát, egyedi jelenség. Gondoljuk el a mennyegzőre összegyűlt főúri társaságot, a cenki kastély dísztermét, a girlandokkal feldíszített színpadot, a díszes színpadi öltözékeket, a zenekart, az egész előadást. Az Ének... azt sugallja, hogy bár megadta a tiszteletet főúri környezetének, sorsa a természettel forrt össze. A természet és az emberi társadalom együttélését kölcsönös létalapként fogta fel (1. a kv. leírásánál a Szabadság c. fejezetet). Osztályhelyzete, miskolci nemes ifjú volta a társadalom centrumába helyezte, akihez főúr és paraszt közel esik.