Gyárfás Ágnes, Bárány Péter: Az első magyar bölcseleti mű és története. Jelenséges lélekmény (A MTAK közleményei 27. Budapest, 1990)
Irodalmi, történeti és költött személyek
204 van "önségjek" (18.), az állatok ezen túl "kénnyel" is rendelkeznek, míg "az embert, aki eleven, érzékeny es ... okos is a szabad kény illeti" (192.). Másutt a "barmi, oktalan alsó tehetségnek" a vegetaív funkciókat írja le (187.), mely az embernél is fellelhető, de az embernek ezen túl van "felső tehetsége", amely "indító okok altal meghatározódik" a megkívánás, utálás és érzékenység mellett ide tartozik a beszéd tehetsége is. A beszéd esetében is érvényesíti lépcsőzetes elveit. Az embernél is fellelhetők a "barmi" beszéd maradékjai a "természetes igékben" (107.). Ezek a természetes beszéd jegyei, "melyeket a' természet ösztöne szerent magunktól ejtünk... Ebben megegyezünk a' barmokkal" (106.). Az ember ezen felől kifejlesztette a Mesterséges beszédet, mely a felső tehetség megnyilatkozása: ezek "tsak tsendes lepesekkel jöttenek az ő vadságokból ily' fényes állapotra" (108). Továbbá a barmoknak is vannak homályos képeik ezek "altal kerülnek el minden veszedelmet" (109), de "egyedül az emberé a szabadság" (192.), ez a szabad akaraton nyugvó "felső tehetség". Bárány tehát azt a kérdést, hogy van-e az állatnak lelke, fel sem teheti, mert maga a kérdésfeltevés is ellenkezik az elveivel. Ő nem leszögezett végeredményeket magyaráz, hanem az igazság felé vezető utat járja csendes lépésekkel. A velünk született képek Horkay is leszögezte, hogy Horváth Ádám elfogadta a velünk született képek tanát. Valóban, Platonból .viindulva fejtette ki véleményét: "Platón a tapasztalt dolgok örökkévaló képecskéit értette alatta, amelyeket az Isten örökkévalónak teremtett". A tudományok éppen az ilyen örökkévaló dolgok körül forgolódnak, s mivel minden tapasztalat változékony, de a "tudománynak változhatatlan dolog körül kell járnia" vannak ilyen alapképek Formák (16.), ezekkel szemben vannak a Képek, Ideák, melyeket "akármely dolog felől csinál a lélek" (16.). Bárány a velünk született képe' teóriáját a képalkotás, a képes, szimbolikus gondolati tevékenység folyamatán belül megmagyarázza (117—120.). Miután többször leszögezi, hogy csak az érző eszközök* lehetnek kútfejei minden érezhető képnek, minden foganatr"k és a tapasztalásból vett minden axiómának (Tudtom). A képtársalás sokoldalú n.ozgása és az érzékenység szül olyan gondolatokat is, melyekről azok, akik a lélek munkálkodásának lépcsőit nem járják fokonként végig, azt állítják, hogy velünk születettek, holott az agy szellemi munkájának eredményei "a tiszta értelem foganatjai". Ezek sem nem velünk születettek, sen nem a percepció közvetlen eredményei, hanem merő "hahogyságok" (conditio) vagyis az ősi tapasztalatok közmegegyezéses fogalmai, melyek a gondolkodáshoz keretet adnak, amin belül elhelyezzük és elképzeljük az eseményeket: "merő módok ezek, melyek által az erzéseket es képeket könönségesen eszre vészük" (118.). Ezek alatt elsősorban a tér, idő fogalma értendő, azért a t'«zta értelem foganatjai, mert nem a kézzel fogható tárgyak, hanem a "lélek valóságára" épültek, s nem adatai az észnek, hanem annak a "nyomra való tekentetét meghatározzák" (118.). A tiszta ész foganatjai az emberi lélek tevékenységének kie* Vagyis az érzékszervek.
