Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"Példamutató nagy ünnep"
János-gyűjtemény, Petőfi Sándor—Szendrei Júlia kéziratok (Sáfrán Györgyi), Az Akadémiai Könyvtár iratai 1831 — 1949 (Fráter Jánosné). Azután kezdődött meg az állomány egészének számsorban való közzététele. A magyar múlt emlékeinek eredeti alakban való hozzáférhetővé tételét és a kéziratok kímélését szolgálják a fakszimile kiadások, amelyek közül egyesek már megjelentek: Arany János Kapcsos Könyve, Madách Ember tragédiájának eredeti kézirata, Wathay Ferenc énekes könyve. Válogatás Arany János akadémiai kézirataiból. Részletesebben kell szólnunk egy olyan vállalkozásról mely már kifejezetten megadott célból végzett szervezett tudományos munka: a középkor, pontosabban 1526 előtti magyar könyvállomány korpuszának elkészítése, amelyen évek óta dolgozik egy kisebb kutatócsoport e sorok írójának vezetésével, az Akadémiai Könyvtár égisze alatt. A munka fontosságát az az ismeretes tény indokolja, hogy a középkori magyar kódex- és nyomtatottkönyv állományt a XVI — XVII. században katasztrofális méretű pusztulás sújtotta, nagyobb mint bármely más európai országét. Az egykor megvoltnak talán egy százaléka sem maradt meg. Ennek következtében a kor művelődéstörténészeinek kut atásaihoz minden egyes fönnmaradt darab ismeretére szüksége van. Éppen ezért régebbi és újabb kutatók sok évtizedes, szorgalmas munkával vizsgálták át a hazai és külföldi kézirattárakat, könyvtárakat, és elveszett művekről szóló adatait az oklevéltáraknak és egyéb forrásoknak és rengeteg elszórt adatot publikáltak. Ezek az adatok száz meg ezer helyen szétszórva találhatók meg könyvek és folyóiratok lapjain, nyomtatott katalógusok köteteiben. Egy-egy téma kimerítő feldolgozásához szinte lehetetlen az összes adat vagy akár csak ezek nagy részének fölhasználása, összekeresése. Az Akadémiai Könyvtár vállalkozásának célja, hogy ezeket a már eddig, napjainkig felkutatott adatokat, minél teljesebb új gyűjtéssel, egy munkába foglalja össze és a kutatás rendelkezésére bocsássa. Egyúttal a már ismert anyag bemutatásával elkerülhetővé tegye azt, hogy újra meg újra már ismert dolgokat gondoljanak új fölfedezéseknek a kutatók. A már sajtó alatt levő munka, a „Bibliotheca Hungarica" két kötetben tartalmazza a fönnmaradt, 1526 előtt Magyarországon használt kódexek és nyomtatott könyvek adatait, lelőhelyek szerint, bő mutatókkal fölszerelve, a harmadik kötet pedig az elveszett művekre vonatkozólag fönnmaradt és szintén igen fontos adatokat. Természetesen a munkálatok végzői teljesen tisztában vannak munkájuk hiányosságaival, hiszen még új és új adatok tömege fog — remélhetőleg — előkerülni, de művük egyrészt az eddigi eredmények lezárása, másrészt az új kutatások kiindulópontja lehet. Végezetül meg kell emlékeznünk az Akadémiai Könyvtárnak a magyar múlt emlékeinek föltárásában való technikai részvételéről. Itt folyik ugyanis a Klaniczay Tibor akadémikus vezetése alatt működő „Kulturális és történelmi emlékeink föltárása, nyilvántartása és kiadása" kutatási főirány kiadványainak szerkesztése és előállítása. Ilyen kiadványok: Az Erdélyi Consilium leveleskönyve és iratai, a XVI —XVII. századi magyarországi magánkönyvtárak kétkötetes adattára és Staud Gézának a magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásairól publikált két kötete. Az Akadémiai Könyvtár erejéhez mérten igyekezett teljesíteni az MTA Elnökségének 25 évvel ezelőtt kimondott határozatát: „A Könyvtár hagyományos könyvtári funkcióinak kiegészítéseképpen folytasson a Könyvtár tervébe illesztett tudományos kutatómunkát. A kutatómunka terjedjen ki a könyvtártudomány művelésére és magas színvonalú forráskiadványok megjelentetésére, 54
