Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)
"Példamutató nagy ünnep"
düli olyan könyvtár volt, ahol a szabadpolcos rendszer a tájékozódást széleskörűen biztosította. Az Akadémiai Könyvtár akkor vált fontossá számomra, amikor kutatásaim a XVII—XVIII. század felé fordítottak, s akkor is előbb a kézirattár érdekelt, ahol tájékozott és szolgálatra kész munkatársak segítették vizsgálódásaimat. Később a könyvtár kölcsönzéseivel segített olyan területeken, mint a művelődéspolitika és a kutatásszervezés helyzetének, problémáinak megismerése. A kézikönyvtár lexikonjai jó eszközök voltak az adatok megkeresésében, szűk területe azonban nem tette lehetővé a hozzáférést alapmunkákhoz sem. Dicsérni szeretném a bibliográfiai szolgálatot is, amely a tematikai sokféleség ellenére mindig tudott újabb információkhoz juttatni. Mint a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, vagy főtitkárhelyettese, személyes tapasztalataimra is támaszkodva, amennyire a körülmények lehetővé tették, igyekeztem segíteni a könyvtárt gondjainak megoldásában, a raktárépítésnél, majd pedig a bővítés dolgában. Amikor az Akadémián funkcióba léptem, már világos volt, hogy a szemközti telken nem épülhet új könyvtár, és megérett az a gondolat, hogy a hajdani bérházat kell bővítés céljaira felhasználni. Nagy örömömre szolgál, hogy ez a terv megvalósult és most a könyvtár — legalábbis egy időre — meg tud felelni az új követelményeknek. Különösen örvendetes a nagy olvasó kialakítása és ezzel együtt egy olyan kézikönyvtár létrehozása, amely jól szolgálja a tájékozódást és a kutatást. Az új technika bevezetése a könyvtári szolgáltatásba, már néhány éve elkezdődött. Most talán újabb lehetőségek lesznek a további hasznosításra. A magam részéről nagyra becsültem a könyvtár vezetésének azt a szándékát, hogy bevezesse a modern információs technikát, és egyáltalában korszerűvé tegye a könyvtár szolgáltatásait. Ma már nem lehet azt mondani, hogy csak néhány kutató igényeit elégítheti ki az Akadémiai Könyvtár — az egész tudományos kutatóhálózat, és ebbe természetesen az egyetemeket is beleértem —, egyik fontos információs és dokumentációs bázisa lehet. A régi olvasó tehát örömmel köszönti az új könyvtárat annál is inkább, mert az utóbbi időkben egyre inkább tervek meghiúsulásáról, remények szertefoszlásáról, „vesztett illúziókról" lehet csak hallani. Finta József AZ ÉPÍTÉSZ SZEMÉVEL Önmagában már az a tény is igen örvendetes, hogy az Akadémia Könyvtárának sok évtizede irritábilis elhelyezési gondjai immáron hosszú időre előretekintve is megoldódtak; — s külön öröm, hogy e gondokat egy igen „gazdaságos" beruházás végeredményeként létrehozott, ökonómiájával és szerénységével is méltóságot sugárzó s értékmentő habitusú épület-rehabilitáció oldotta me gAz Akadémia székházával lényegileg egy időben megépített akadémiai bérház — későbbi életében „független" lakóház — kubusával olyan szervesen tapad a székház testéhez, részformái oly természetességgel viszik tovább annak homlokzati struktúráját, hogy a laikus szemlélő számára e két épület egybetartozása evidencia. S számunkra, akik megünnepelhettük a Könyvtár bele49
