Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"Példamutató nagy ünnep"

gróf Teleki József 30 ezer kötetes könyvtárát az Akadémia, a Tudós Társaság Könyvtárának megteremtésére felajánlotta, s ahogy az alapító levelében írta, a Haza összes polgárának ajánlotta. Az eltelt hosszú történelmi időszakban, amelyben az Akadémia és Könyvtára nemcsak egy épületben, az akadémiai székházban, hanem tevékenységében is a legteljesebben összekapcsolódott, összefonódott, ez a 30 ezer darabos példányszám mára, 1,8 millió egységből álló óriási gyűjteménnyé változott-fejlődött, amellyel az ország második legnagyobb könyvtárává és az ország legjelentősebb tudományos gyűjteményévé vált. Rózsa György, a Könyvtár főigazgatója emlékeztetett rá, hogy annak idején, 1844-ben, amikor a nyilvánosság számára, a haza polgárainak valóban megnyitották a Könyvtár kapuit, az akkori sajtó az ország jeles napjaként emlékezett meg a rangos eseményről. Nem kevésbé jelentős ez a mai nap sem, hiszen gazdaságilag nehéz, szűkös esztendők közepette valósította meg az Akadémia ezt a nem csekély beruházást, hogy ebben az épületben, amely valaha a főépülettel egyidőben készült, és amelyben az Akadémia vezető tisztségviselői laktak, majd később egyszerű bérházként működött, s amelyet most mintegy félmilliárd forintért átépítettek, teremtsen új, korszerű és hosszú évtizedekre megfelelő otthont a Könyvtár számára. Ügy vélem, példamutató nagy ünnep, hogy ilyen szorító pénzügyi feltételek között az Akadémia elsőbbséget tudott biztosítani e beruházásnak, mellyel Teleki gróf adományát egy jelentős állami—akadémiai hozzájárulással egészítette ki. Remélem, hogy e kedvező feltételek között a Könyvtár eleget fog tenni nagyszerű küldetésének. Szeretnék idézni néhány gondolatot Akadémiánk alapítójának 1819-ben Naplójában leírt soraiból: „Az a nép, mely a boldog tudatlanságból egy lépéssel kimerészkedett, korábbi elégedettségét és nyugalmát elveszíti és mindaddig nem nyerheti vissza, míg bizonyos fényre és felvilágosultságra nem jut, melyben a belátás, értelem és tudás végre a tökéletesség ama fókára emeli, melyet a tömeg egyáltalán elérhet. Mert csak a kielégített kíváncsiság juttathatja az embert a korábbi nyugalomhoz." Ezért bízom benne, hogy ez a Könyvtár, mely az ország legjelentősebb tudományos gyűjteménye, sok száz, sok ezer kutató kíváncsiságát elégíti majd ki, vagy segít kielégíteni és ezzel országunkat juttatja a nagyobb tudás és a nagyobb nyugalom stádiumába. Pozsgay Imre „A TUDOMÁNY ÉS AZ ÉRTELMISÉG INTEGRITÁSÁNAK KIFEJEZŐJE" Ritka, ám annál nagyobb örömet okozó esemény résztvevői, tanúi lehetünk ezen a napon. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy nem a nagy megajánlások idejét éljük, éppen ezért még nagyobb tisztelettel nézzük az Akadémia vállalkozását, hogy létfeltételeiért is küzdve, mégis létének egyik legszebb feltételét előteremtő eszközöket tudott összevonni és új könyvtárrá változtatni itt, az Arany János utcában. Ez a szép esemény — miként az elnöki szavak is már utaltak rá elgondolkodtat bennünket az előzményekről. Reformkor, s annak ihletett személyiségei és egy népet mozgósító elképzelései ismét időszerű gondolatokat sugallnak, és nem csupán emlékekkel töltenek el bennünket. 44