Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"Példamutató nagy ünnep"

Könyvtáravatás az Akadémián Rózsa György „A TÖRTÉNETILEG KIALAKULT GYŰJTEMÉNYEK ÉS A LEGKORSZERŰBB TECHNOLÓGIA ÖTVÖZÉSÉVEL..." 163 évvel alapítása után, közel tíz évi előkészítő és négy évig tartó kivitelező munkával 1988 november 3-án felavatták az MTA Könyvtárának székházát. Mindenek előtt köszönet mindazon szervezeteknek — elsősorban Akadémiánknak — és mindazoknak, akik részesei voltak az új könyvtárépület megalkotásának. Tisztelettel gondolunk ez alkalomból is a Könyvtár megteremtőjére, Teleki József grófra és az őt követő jelentős gyűjteménygyarapítók hosszú sorára, az első akadémiai könyvtárnokra, Toldy Ferencre, és a nyomába lépő kiváló könyvtáros tudósokra, valamint Akadémiánk egyik legrégibb testületére, a Könyvtári Bizottságra és annak két évtizeden át volt elnökére, Ligeti Lajosra,. Az állománygyarapítók megvetették a nagyszerű gyűjtemények alapjait, az akadémiai könyvtárosok pedig több mint másfél századon keresztül gondozták, szervezték és a magyar, valamint a nemzetközi tudományosság számára hozzáférhetővé tették ezeket. Ezen közben saját tudományos munkásságukkal maguk is jelentősen hozzájárultak az ismeretek bővítéséhez, mint Hunfalvi/ Pál, Heller Ágost, Szinnyei József és sokan mások. Az Akadémia a történetileg változó lehetőségeihez képest, mindig megadta a felszabadulásig egyetlen intézményének a működéséhez, fejlődéséhez szükséges támogatást. E tevékenysége csúcspontjaként hozta létre az új könyvtárépületet az ún. akadémiai bérház átalakításával, amiben a megőrzés és a megújulás szellemében, a történetileg kialakult gyűjtemények és a legkorszerűbb információs technológia ötvözésével készülnek a mai könyvtárosok még hatékonyabban szolgálni a magyar és a nemzetközi tudományosságot. Változásokat sürgető korszakokban sem fölösleges talán a megőrzést, a folyamatosságot hangsúlyozni. Az Akadémiai Könyvtárban — sok egyéb mellett — ezt az is jelzi, hogy a Könyvtár vezető gárdája nem kívülről jött, hanem kivétel nélkül itt dolgozott, mielőtt jelenlegi vezető funkciójába került. Az Akadémia Könyvtára a 19. század eleji reformkor teremtménye, és ebben a mostani, 20. századvégi reformkorban születik újjá új épületével, egyik tanúságául annak, hogy ez a reformkor is nagy alkotásokra képes. Miért is volt szükség az új könyvtárépületre, pontosabban a Könyvtár önálló székházára? Öt egymással összefüggő — pontban lehet erre válaszolni: A 2 millióra növekedett állomány kinőtte a székházban kialakított raktárakat és a pótraktárak sem tudták kielégítően ellátni az igényeket. — A korszerű információs-technológia további fejlesztése már nem volt lehetséges. 41