Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"Példamutató nagy ünnep"

— Az állomány nagysága aszinkronba került az olvasói férőhelyek számával, ezt az ellentmondást csak radikális megoldással lehetett áthidalni. — Az akadémiai palota immár halaszthatatlan rekonstrukciójának és korszerűsítésének előfeltétele a Könyvtár kiköltözése volt. — Az állomány és a korszerű információs technológia fejlesztésének és kezelésének gátjává váltak a Könyvtár személyzetének teljesen alkalmatlan elhelyezési és munkakörülményei. Mindezek a problémák azonban csak az utóbbi három évtizedben jelentkeztek mind sürgetőbben és váltak fokozatosan akuttá. Ennek megértéséhez némi történelmi visszapillantás is szükséges, A Könyvtár 1831-ben a Magyar Tudós Társasággal egyidőben kezdte meg működését. A Társaság a pesti Duna-soron, a mai Gresham-palota helyén levő Deron-házban, míg a Teleki-gyűjtemény a család Szervita (ma Martinelli) téri házában maradt, — ekkor a gyűjtemény még nem volt nyilvános. Mindkettőre jellemző módon, egyik első közös tevékenységük az Akadémia első kiadványának, az Évkönyvnek nemzetközi cserére történő kiajánlása volt, Széchenyi István másod-elölülő személyes közreműködésével, míg az első ajánló leveleket Teleki József és Döbrentei Gábor titoknok írta. Idézem: „A Magyar Tudós Társaság évkönyveinek első kötetét Uraságtoknak azon érzéssel küldi meg, mely az egész emberiséget, tudományok és művészségek szeretete által köz lelki atyafiságos nagy egyesületbe vonja." Du Ponceau, a Philadelphiai Filozófiai Társulat elnöke 1833 január 5-én már közölte, hogy örömmel küldi cserébe társulata évkönyveit. Ezzel veszi kezdetét tulajdonképpen nemcsak a Könyvtár, hanem az Akadémia nemzetközi tevékenysége is.* S már itt megjegyzem, hogy a nemzetközi kiadványcsere mind a mai napig egyike a Könyvtár meghatározó tevékenységének, csaknem 90 ország mintegy 1500 intézményével tart kapcsolatot. Külföldi folyóiratbeszerzésének 80%-a, könyvbeszerzésének pedig hozzávetőleg 65%-a érkezik csere útján. De visszatérve a Könyvtár telephelyeinek vándorlására: 1836-ban sikerült a már szűknek bizonyultDeron-házból aKönyvtárat aTrattner-Károlyi házban elhelyezni (Úri utca 612. sz., ma Petőfi Sándor u. 3.), s itt nyitották meg a Könyvtárat a nyilvánosság számára 1844 december 23-án. Ekkor az állományt 50 ezer kötetre becsülték. Ennek megtörténtében oroszlánrésze volt Toldy Ferenc titoknoknak, aki az állományt katalogizálta és 1848-ra már elkészítette a szellemében máig érvényes „Utasítás"-t a „M. Academiai Könyvtár tisztviselői számára", mai szóhasználattal élve a Könyvtár szervezeti és működési szabályzatát. 1867-ben nyílt meg a Könyvtár az 1862—65-ben megépült akadémiai palotában. Olvasói férőhelyeinek száma 70 volt és nagyban-egészben ennyi is maradt az önálló székházba való beköltözésig. Ez tehát a harmadik könyvtáravatás az Akadémián és várhatóan mintegy 25 évig zökkenőmentesen működhet 8 ezer m

2 alapterületű épületében, több mint 120 férőhelyes olvasótermével, összeköttetésben az akadémiai palotában maradt mintegy 1200 m

2 területtel a különgyűjtemények számára, figyelembe véve a változatlanul szükséges törökbálinti 24 polckilométeres pótraktárt és a * És érdekes egybeesés: a Könyvtár információs technológiájának korszerűsítése, a számítógépes szolgáltatások beindítása ugyancsak Philadelphiához kapcsolódik. 1979 tavaszán állapodtunk meg az Institute for Scientific Information-nel a Science Citation Index mágnesszalagjainak magyarországi alkalmazásáról, ós ehhez kapcsolódik az immár a nemzetközi élvonalhoz számító magyarországi tudománymetriai kutatás. 42