Csapodi Csaba, Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. I. Fönnmaradt kötetek: 1. A–J (A MTAK közleményei 23. Budapest, 1988)

Bevezetés

2 A kővetkező években Csontosi, más múzeumi kollégái és egyéb kutatók, főleg a nyári hónapokban, amikor a hivatalos munkáktól jobban szabadulhattak, rengeteg külföldi kutatást végeztek. így például 1885-ben Csontosi kutatott Drezdában, Görlitzben, Prágában, Göttingában, Halléban, Stuttgartban, Weimarban. Ugyanakkor Majláth Béla Bécsben, Fejérpataky László Bécsben, Admontban és Rómában. De éppen a felsorolt helynevek tömege mutatja a feladat nagyságát, azt, hogy szervezetlen, egyéni munkákkal Csontosi nagy célkitűzését a maga teljességében megvalósítani nem lehet. Rendszeres, folyamatos munkára pedig a továbbiakban sem került sor, pedig Thallóczy Lajos 1891-ben megismételte Csontosinak már előbb fölvetett gondolatát, hogy szükséges lenne legalább a bécsi gyűjtemények állományának darabonkénti átvizsgálása.

3' Szervezett kutatómunkára mégsem került sor az első világháború előtti kedvező körülmények közt sem. Maradt továbbra is az egyéni kutatás. A két világháború között jóval kedvezőtlenebb körülmények közt főleg a művészettörténészek végeztek eredményes kutatásokat, elsősorban az illuminált magyarországi kódexeket vizsgálták meg az ausztriai illuminált kódexek és ősnyomtatványok nyomtatott katalógusának segítségével, de egyéb helyeken is. Meg kell említeni Fógel József eredményes bécsi kutatásait is, amelyekkel számos korvinát sikerült találnia, amelyek korábban ismeretlenek voltak. Sok értékes eredményt derítettek fel számunkra is külföldi kutatók, sőt lassanként, a második világháborút követően egy ideig úgy látszott, hogy eredményeket inkább csak tőlük várhatunk. Magyar részről csak évek múltával nyílt mód szélesebb körű kutatások megindítására. Itt kell megemlítenünk Koroknay Éva kötéskutatásait, aki igen sok külföldi könyvtárt vizsgált át és talált Magyarországon bekötött, tehát a középkorban itt használt kódexeket és ősnyomtatványokat. Talán itt szabad hivatkoznunk a magunk kutatásaira is. Nagy reményeket keltett azután 1972-ben a Magyar Tudományos Akadémia Középkori Munkabizottságának terve arra vonatkozólag, hogy az UNESCO támogatásával végre meg lehetne kezdeni a módszeres, rendszeres, hosszú ideig folyamatos kutatást, a szóbajövő külföldi kézirattárak anyagának darabonkénti átvizsgálását.

4 Sajnos a pillanatnyilag reálisnak tünő tervből nem lett több mint egy háromhónapos UNESCO-kutatóút Spanyolországban és Svédországban.

s'A folytatás elmaradt, mert az UNESCO anyagi erejét teljesen lefoglalta a fejlődő országok támogatása, humán jellegű magyarországi kutatásokra nem tudott lehetőséget biztosítani. Az egész terv tehát megint csak terv maradt. Mindezek után az előzmények után tettünk javaslatot arra, hogy legalább azt a munkát végezzük el, amit az adott körülmények közt itthon el lehet végezni: próbáljuk összegezni végre, amit két évszázad kutatása publikációk tömegével ismertté tett, illetve átvizsgálni Horváth István és Csontosi János másfél-két évszázaddal ezelőtt abbamaradt kezdeményezésének folytatásaként a Magyaroszágon megtalálható nyomtatott katalógusokat, fölhasználni a mikrofilm és a levelezés adta lehetőségeket. Súlyos mulasztást követnénk el, ha nem kísérelnénk meg összegezni legalább azt, ami most és itt hozzáférhető, szanaszét szórt közleményekben és a könyvtárak állványain fölvágatlanul