Fekete Gézáné: Az Akadémia 1831–1858 között alapított jutalomtételei és előzményei (A MTAK közleményei 21. Budapest, 1988)

II. Az Akadémia jutalomtételei

32 pedig úgy, hogy az ügyrendben is előírta, hogy az Akadémia tagjai évente jelentsék be a megjelent műveiket. A munkák bírálatára az Akadémia tagjai közül kértek fel tudósokat, akik szakmai hovatartozásuktól függetlenül, vegyes bizottságként írásban terjesztették elő véleményüket a nagygyűlés elé. Az 1836 szeptemberi nagygyűlésen gróf Széchenyi István azt a javaslatot tette, hogy a 200 arany nagyjutaimi díjat szelencében, serlegben vagy megfelelő tokban kellene átnyújtani a nyerteseknek. A nagygyűlés határozata, az Igazgató Tanács jóváhagyása után Széchenyi megbízást adott Mayerhofer és Klinkosch bécsi cs.k. udvari ezüstműgyárosoknak emlékserlegek készítésére. Kétféle emlékserleg készült, a nagyobbik a 200 arany nagyjutaimi díj, a kisebbik pedig a 100 arannyal díjazott osztályjutalmak és a drámai jutalom átadására szolgált. Mindkét serlegre rákerült az Akadémia címere és a nyertes neve. A serlegek kivitelezését 1837-ben Karacs Ferenc, 1838—1842 között Padua József, 1843—1847 között pedig Neumann Ferdinánd rézmetszők végezték. A pályanyertesek 1837-től 1847-ig kapták a jutalmat az emlékserlegekben, amikor is az Akadémia kedvezőtlen pénzügyi viszonyai miatt megszüntette ezt a nemes gyakorlatot.

5 Szerényebb keretek között a nyerteseknek ezüst emlékpénz ajándékozásával azonban fenn kívánta tartani az Akadémia az előbbi gesztusát. Ezeknek a jutaimi érméknek a díjjal együtti kiosztására a közbejött események miatt csak 1858 után került sor.

6 Az Akadémia az évi nagyjutalmat 1844-ig a különböző tudományszakokra való tekintet nélkül osztotta ki. A különféle tudományszakokhoz tartozó jeles munkák öszszehasonlítása azonban egyre nagyobb nehézséget jelentett. Az egy-egy tudományterület kiemelkedő produktumai mellett már arról is kellett dönteni, hogy melyik tudományterület jutalomra érdemes művét részesítsék előnyben a másikkal szemben. Ezért célszerűnek látszott egy olyan eljárás bevezetése, amely lehetővé tette, hogy egy-egy évben csak azonos tudományághoz tartozó, rokonnemű kiadványok versenghessenek a jutalomért. Ugyanakkor a jutaimi bírálatok kérdésében is felmerültek olyan igények, hogy a tudományos elbírálás minden esetben a legmegfelelőbb kezekbe kerüljön. Mindezek a problémák — az Akadémia akkori reformtörekvéseinek részeként — megoldásra vártak. Az Akadémia reformtörekvéseit az 1844. dec. 13-i kisgyűlés felterjesztése nyomán az 1844. dec. 19-i akadémiai nagygyűlés tárgyalta,

7 A többirányú reformjavaslatok között a jutalmazásokkal kapcsolatban is meghatározó jelentőségű döntések születtek. Abból az elvből kiindulva, hogy "minden tudományos tárgyban az határozzon, aki szakértő",

8 négy állandó bizottság létesült, melyeknek feladata volt a körükbe tartozó tudományos kérdésekben való állásfoglalás, a tagválasztási javaslatok elkészítése, a jutalomkérdések kitűzése, a pályázatok jutalmazása körüli teendők, valamint a nagyjutalom bírálata és odaítélése. 5 Viszota Gyula: Az Akadémia emlékserlegei. = Akad.Ért. 1909. 97-100.p. 6 Akad.Ért. 1858. 633.p. 7 Akad.Ért. 1844. 228-231.p. 8 RAL 54/1845