F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

München, 1862. aug. 6. Folyó hó 3-dikán Bécsből gyorsvonattal elindulván, ma reggelre ide érkeztünk. Beszállva a "Négy évszak" cimu vendéglőbe, — melynek tulajdonosa egy magyarországi, most már magyarul nem tudó ember, — első gondolatunk volt vezetőt fogadni s elköltve a kávét vajaskenyérrel, mint ahogy azt korábbi utamban egyszer már megtanultam, de ismét elfelejtettem, azon feltevéssel kezdtük meg a körjáratot, hogy itt csak egy napot töltendünk.[l] Azonban mindamellett, hogy már jártam itt valaha, meg kellett keveselnem amit egy nap látni lehetett abból, ami itt megnézést érdemel, s amit — ha már itt vagyunk — meg nem nézni megbocsáthatlan bűn. Ha káros nem lenne anélkül is szegény országunkra nézve, hogy pénzünket idegen földön költsük el, mindenkinek ajánlanom kellene, hogy nézzen szét e világon, s vegye észre: mennyi minden szükséges és alkotható még azon kivül, ami nálunk, különösen a mi széles Debrecen városunkban nem csak megalkotva, de senkinek csak gondolatában sincs, azon egy-két honfitárs pedig, aki a szükséget belátja s az alkotásban közreműködni kész volna, erőtlenségünk és nehézkedésünket látva, hozzáfogni nem mer. Münchenben mindenfelé egy-egy nyilvános kertre bukkanunk, melyeket magánosak, a városi hatóság és a király egymással vetekedve építnek. Itt nem kell félni, hogy a nyilvános kert eszméje részvéthiány miatt évekig csak a tervezés körére szorítkozzék, hogy a tervezet kivitele elé akadályok gördíttessenek, s hogy az otrombaság nekifeszítse a botot a rácsozatnak, vagy ostornyéllé vágja a csemetéket-, itt mindenki örül annak, ami szép, s nemcsak úgy érzi, hogy minden ami körülte szép és jő van, az övé is, hanem a szép és jó előteremtésében hathatósan közre is működik.[2] Nem tagadhatom el, hogy e város szemlélése közben azon önző vágy lepett el: bárcsak akik itt laknak, magyarok volnának! bárcsak ami itt szobrok, képek, intézetek s egyebekben úton útfélen nagyságot és dicsőséget hirdet, mind magyar