F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

A debreceni "arany ember"

60 megy a kiállításra, hogy lássa Kossuth és Batthyány Lajos szobrát, s a levelekben említett magyar nevek szinte mind az emigráció jeles alakjai: Szerelmey Miklós (10. kép) a szabadságharc pénznyomdájának a vezetője, Puky Miklós pedig kormánybiztos, Teleki László legközelebbi barátja és bizalmasa, aki a genfi emigrációban lett nyomdásszá, Horváth Mihály müveinek kiadójává. Bár Csanak József láthatóan együttérez a honvággyal küzdő emigránsokkal, elsősorban azok nyerik el a tiszteletét, akik bármily szerény tevékenységükkel becsületet szereztek maguknak, a "cicerói" retorikus hang némi viszolygást kelt benne. A hazai állapotok javításának vágya központi helyet foglal ugyan el Csanak József leveleiben, az utazás mégis ennél többet, általánosabb élményt is jelentett számára: a világ megismerését, sokféleségének megtapasztalását: "... sok kedvén tölt ember nagyon sokat fel se veszen, [... ] még a világrendszeren sem csodálkozott soha, nem talál rajta semmi nevezetest" — írja, s mint viszsza-visszatérő megállapításaiból kiderül, a természet és az ember müveinek összhangba hozásától reméli az emberhez méltó élet megteremtését a földön. "Csak az emberi ész és akarattal egyesült természet az, mely egy vidéket valóban kiessé alakíthat" — s azokat becsüli, akik "nem hagyták az időt tétlenségben elrepülni, hanem gondoskodtak mindenről, mi léleknek és testnek szükséges." Az utazást azért is fontosnak érzi, mert meglátja az ember, mennyi minden van, aminek nagyobb az értéke annál, mint amit otthon értékesnek tartanak. Később is sort kerített az utazásra: több bécsi út mellett legalább még egy nagyobb utazást tett, amikor egy grafenbergi fürdőzés alkalmából 1864-ben bejárja Breslaut, Berlint, Hamburgot, Lipcsét, Drezdát, majd Prágán át tér haza. Csanak József erős logikával rendelkező, analitikus elme volt: "látni, a látottak felett gondolkodni, s a gondolatokat leírni" volt úti programja, ugyanakkor gazdag érzelemvilág, képzelőerő is jellemezte. írásának legérdekesebb passzusai a hazaitól eltérő viszonyok, intézmények leírásai és a hozzájuk fűzött gondolatok; a legszebbek viszont a természet és a művészet-okozta megrendülését rögzítik: a freiburgi félhomályos templomban hallgatott orgonazene, a tenger megpillantása, a napfelkelte a Rigin vagy a rajnai vízesés leírása a kor bármely hivatásos írójának becsületére válnék. A pályafutásáról elmondottakból úgy tűnhetik, hogy élete sikerek megszakítatlan sora, felhőtlen boldogság volt. Ez persze róla sem mondható el. Érték anyagi veszteségek, fennmaradt leveleiből tudjuk, hogy olykor "megkoppasztották", ez azonban inkább csak bosszúságot okozott neki, semmint komoly megrázkódtatást vagy számottevő veszteséget. Fájdalmasabb volt az, hogy bár a hazatérését követő tíz esztendőben még négy gyermeke született, az 1862-ben még teljes gyermekseregből a következő tíz esztendőben négy leányát — Veronkát, Idát, Esztert és Erzsébetet, később pedig feleségét is — el kellett temetnie. Érték méltánytalanságok, mellőzések a városáért való munkálkodás során is. Hogy pontosan mi volt ez, nem tudhatni:, mindenesetre tény, hogy egyik leg-