F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
A debreceni "arany ember"
50 háza, telke és mintegy 4 1/2 köblös földje volt 950 váltó forint értékben, de már életében többször rászorult fia anyagi támogatására, aki apja halála után előbb öröksége haszonélvezetéről, mondott le anyja javára, majd Veronika húgának ajándékozta örökrészét anyjuk gondozásáért. Csanak József Derecskén járt iskolába; a debreceni kollégiumnak ez a gimnáziumnak nevezett partikulája a mai általános iskola felső tagozatának akkori megfelelőjeként az írásolvasás, számolás és a latin nyelv elemeinek elsajátítására adott lehetőséget. Amikor Csanak József 1864-ben alapítványt tett egykori iskolájában, így emlékezett meg róla: "Mindig számoltam rá, hogy lesz alkalmam szülővárosom, annak egyháza, főképp iskolája iránt — melyben az én gyermekkorombeli célszerű berendezésnél fogva, nekem, szegénysorsúnak is lehető volt annyi tudományhoz jutni, amennyinek alapján választott pályámra nézve a lehető legszükségesebb ismereteket későbben megszerezni képes lettem, — hű emlékezetemet és hálámat lehetőképpen bebizonyítanom." 13 éves korában Debrecenbe került boltos inasnak, először Petrovitz S. Pál fűszerkereskedőhöz, ahol igencsak nehéz, angliai sorstársainak Dickens regényeiben megörökített körülményeihez hasonló élet várt rá. Maga mesélte gyermekeinek, hogy amikor önerejéből, könyvből nekilátott németül tanulni, s hogy szabad perceiben elővehesse, a bolti fiókban tartotta a könyvét, a főnöke rábukkant s a fejéhez verte. Később, egy János fiának szóló levelében erre az időre visszagondolva írta a következő sorokat: "Mikor én tanuló voltam, kezem-lábam nyilt sebű volt, védjed magad, amint lehet az ilyentől, mert védheted jobban, mint védhettem én, nekem nem volt keztyűm." (1878. január 8-án.) Mint segédnek már jobb lett a sora, de első nehéz éveire utalva úgy látta, hogy ezek nem váltak kárára: "szenvedést nem próbált embert nemcsak a vihar, hanem a legkisebb fuvallat is leteríti." Életelvét pedig így fogalmazta meg fiának: "Okos, eszes légy, és hű minden körülmény között." Maga is ezt az utat követte, amint a bizonyítványa tanúsítja: "... volle 4 Jahre als Lehrling und 2 Monate als Comis gedient, treu, fleissig und in meiner Zufriedenheit." Szabadulása után tette első nagyobb külföldi utazását, bejárta Ausztriát, Németországot és Svájcot. 1846-ban az akkor alapított debreceni takarékpénztárban lett könyvelő, állását főként az akkor még kevesek által ismert kettős könyvvitelben való jártasságának köszönhette, amit — egy 1868-ban a kereskedő ifjak önképző egyletében tartott beszédének tanúsága szerint — nem tanult, hanem maga fundált ki magának. Önállósághoz házassága révén jutott. 1848 májusában feleségül vette Várady-Szabó Esztert, régi, ekkor kevéssé prosperáló, de sógora, Várady-Szabó Lajos alatt új virágzásnak indult kereskedőcsalád leányát, s felesége hozománya segítségével megvásárolta utolsó főnöke, Nagy József fűszerkereskedését, Csanak József sorsa ezen a ponton is hasonlít némileg Tímár Mihályéhoz: ő ugyan nem Ali Csorbadzsi kincsei, csak VáradySzabó Eszter szerény hozománya révén vált független üzletemberré, viszont nem kellett azzal a gondolattal élnie, hogy sikereit a maga által is érvényesnek tartott erkölcsi normák félretételével alapozva meg.
