F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Jegyzetek

36 mester raktárában. 1867-ben állították csak fel az Emlékkertben, majd 1899-ben átvitték a csata színhelyén létesült "hősök temetőjébe", ahová eredetileg is szánták. A Csokonai-szoborra 1866-ban kapott megbízást Izsó Miklós, 1871-ben leplezték le. [4] A müncheni Hofbráuhaus a város egyik idegenforgalmi látványossága volt. Egyszerre 6000 vendéget tudott befogadni, a sört a ma is ismeretes kék HB-monogramos szürke cserépkorsókban szolgálták fel. [5] A katonaság elszállásolása Magyarországon évszázadokon át súlyos terheket rótt a lakosságra. Megfelelő számú kaszárnya híján ugyanis a katonákat jórészt magánházaknál szállásolták el, ami egyaránt okozott erkölcsi és anyagi károkat: a gazdának kellett gondoskodnia fűtésről, világításról, ágyról, az ételhez sóról, gyakran főtt ételről, borról és sörről, sőt olykor istállóról és szalmáról is. Ennek csekély részét megtérítették a szállásadónak. Az 1840-es országgyűlés a laktanya-rendszer fejlesztésével, a katonság kincstári ellátásnak megszervezésével kívánt enyhíteni a helyzeten, a lakosság pénzbeli hozzájárulással vett volna részt az állam terheiben. 1848-ben e téren is mondták a közteherviselést. Az önkényuralom idején 1861. május 15-i kelettel új császári rendelet szabályozta a beszállásolást. A csapatok elosztását a legfelsőbb hadi főkormány határozta meg, a szállás kijelölése a község feladata lett. Kimondta ugyan a rendelet, hogy minden szállásadónál egy lakószobát mentesíteni kell a tulajdonos számára, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy szükség esetén a felmentést élvezők házait, a felmentésben nem részesültek házának pedig valamennyi helyiségét igénybe lehet venni. A 16.§ pedig, amely szerint "A községelőljáró tartozik a katonaság által kivánt szállásokat még akkor is kirendelni, ha ezeket a törvényes mértéket meghaladóknak tartaná is, mihelyest a hadicsapat parancsnoka követelése mellett megmarad, különben a parancsnok kényszerítő eszközhöz nyúlhat", lényegében kiszolgáltatta a lakosságot a katonai parancsnokságnak. A rendelet és értelmezése a Pesti Napló 1851. júl. 2-4. számaiban olvasható. A magyar katonákat általában külföldön állomásoztatták, Magyarországra pedig idegeneket hoztak. Csanak József már csak azért is jól ismerte a problémát, minthogy apja, aki a napoleoni háborúkban katonáskodott (abban az ezredben, amelyben Széchenyi István szolgált Debrecenben), s így megtanult németül, utóbb szállásmester lett Derecskén. [6] A mai Odeonsplatzon áll Münchenben a Bavaria-emlékmű, amely egy Leo von Klenze által tervezett dór stílusú "dicsőség csarnokából" és az előtte álló, Ludwig Schwanthaler-alkotta, Bavariát jelképező hatalmas nőalakból