F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

31 Zürich, 1862. szept. 11. Szept. 8-kán vasúton Bernbe érkeztünk, szép vidékeken át, mert Schweizban nincs is más, mint szép vidék. Bernben a város fekvése, a főtemplom, és a freiburginál még nagyobb orgona vonták magokra a figyelmemet. — Innen estére Lucernbe érkeztem, itt megnéztük, amit másnap délig megnézhettünk, mint a város bájlő fekvését a Küts magasáról, a vierwaldstádti tót köröskörül változatos emelkedések, hegy-völgyekkel, a XVI. Lajos király védelmében elesett schweiziak emlékét,[74] mely kősziklába van bevésve, roppant nagy és vízbe tükrözi magát, aminthogy itt a tavak és folyóvizek csaknem minden szépségnek kiegészítő részei. Itt sem hiányzik a vallásos érzet és buzgóság hatalmas emeltyűje: a nagy orgona. Lucernből a vierwaldstádti tón át gőzhajón KUtsnachba jöttünk, s haladék nélkül láboltunk felfelé a Rigi hegyre. Felmenet közben szakadt rólam a verejték, de megállanom nem lehetett, menni kellett előre, folyvást előre. Félúton egy kunyhónál cseresznyevízzel enyhítettük tikkadtságunkat. — Estenden Rigistafelbe érkezve, ott egy cseh tanár útitárs javaslatára megháltunk. [75] Útközben a magasból vissza-visszanézve, sőt a képzelet nagyobb élénkítése végett olykor félre is hajolva, vizek, rétek és légből alakult s alkonyodó napsugártól festett képek tárultak el szemeink előtt, oly képek, aminőket többé látni nem remélek. — A felmenetel ideje szerencsés volt. 10-kén reggel, hogy a napkeltét megnézni el ne mulasszuk, már 4 órakor fel kellett kelnünk, s hirtelen összeszedve magunkat, a még hátra volt meredekséget elég korán megmásztak. — Eközben a völgyek felé letekintve, mindenfelé oly látmány terült előttünk, melyre elkészülve nem lehettem. A fellegek az egész láthatáron mint vastag hóréteg látszottak feküdni, csak itt-ott ütötte ki csúcsát egy-egy másodrendű hegy, mint egy-egy kis sziget. Magunk még e magasan fekvő szürkés lepel felett is tekintélyes magasságban álltunk; körültünk és felettünk tiszta szép lég, mely mint mindig szokta, egy pár hajításnyira látszó közelségre hozta a 20-30 mértföldnyi távol óriási jegeseket. — A nap egész nagyszerűségében kelt fel Magyarország felől, s fokonkint áragatta szét sugárait és bámulatosan szépre festette a havasok jegét; ez a látvány az, amelyért oly sok ezeren ide igyekeznek, s mely a többi közt Schweiznak igen sokat jövedelmez. — Nagyon sokáig kell néha járni e hegykirály tetején, mig az ember a maihoz hasonló élvezethez jut. Mi — mintegy százan — szerencsésen választottuk meg a napot. — Előbbi este lefelé volt akadálytalan kilátásunk, ma reggel pedig minden alanti elleplezve, de a felvilág annál tisztább. — D. e. 10 óra felé kezdett a felhőtömeg, mint sok milliárd mázsa pamut szétbomlani, s a körülfekvő tavak, vidékek némely része előtünedezni. Ekkor búcsút véve derék cseh barátunktól, lefelé indultunk a Rigi másik oldalán s épen délre érkeztünk Goldauba azon helyre, hol 1809-ben a Rossberg lecsúszott teteje irtózatos pusztítást okozott. Roppant kőtömegek hevernek ott összevissza, mintha puskaporral vetették volna szét, eltemetve négy falu lakóit, házastul, templomostul, mindenestül.[ 76]