F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
Úti levelek
22 mindent, igaz, hogy drágán; nem tesz semmit, 3 millió ember közt elég van, aki nem kérdi, hogy mi az ára. Végtelen mennyiség az, ami itt sörből, theaból meg mindenféle ennivalókból bémegy az ő urának örömébe. Szívesen olvasom, hogy megnyittatott a gyümölcs-csarnok, szerény kezdeményezés, hogy megmutattassék, mikép az Isten áldásainak egyik legszebbike, a gyümölcs tisztességesebb bánásmódra is érdemes, mint amilyenre eddig nálunk elátkozva volt. [51] Most megyünk a Pál templomba. London, 1862. aug. 27. Reám nézve szerencse, hogy az eddigi útközben látottakat vázlatosan veled közleni el nem mulasztottam, itt már képtelen volnék azokról hacsak magamnak is számot adni. Oly képzeletet haladó nagy ez a város s benne minden, hogy innét sehova vissza nem látok, legfeljebb haza. A nagy köd és gőz eltakar előlem minden közelebbi képet, rajta keresztül csak a tőlem legtávolabb esőt; hazánk szomorú képét látom. Azt is hiába kísérelném meg, hogy a testi-lelki szemeim előtt itt feltárult nagyságot előtted megfoghatóvá tegyem, kivált míg itt vagyok, mert látni, a látottak felett gondolkodni s a gondolatokat leírni nincs idő, mert ami idő van, az igen drága. Azon 12 nap, melyet itt töltöttem, a lehető legjobban felosztva* is kevés arra, hogy az ember egyebet tehessen, mint lásson, halljon, s remélje, hogy később, mikor mire alkalom lesz, egyenkint majd eszébe jut. Annálfogva megadom magamat a lehetetlenségnek s te lásd, hogy töltöm ki ezt a papirosai, pedig talán legjobban tennék, ha trieszti Schmidt barátunk innen néhány évvel ezelőtt hozzám érkezett, szorul szóra emlékezetemben maradt következő tartalmú levelét: "Kedves barátom! én fél év óta itt tartózkodom. London oly nagyszerű, hogy 1000 rizma papiros is kevés volna leírására, maradok stb." miután már lefordítottam, aláírnám s bepecsételném, hanem tartok tőle, hogy megkeveselnéd. Nem az foglalja el itt az embert leghathatósabban, ami itt van, hanem hozzá hasonlítva, amink nincs, és amink van is, hogy milyen. Ide nem való az a nóta: "volnék csak király", mert itt a közszellemé magáé a hatalom, és mindenki aki csak gentleman, mivé a magastetejű kalapon kívül a magaviselet is tesz, úgy is kiegészítő része a királynak, ha úgy tetszik, a királynénak. Csak a tolvajoknak, zsebmetszőknek és — hogy fel ne ösmertessenek, szintén magastetejű kalapban járó, tudományosan mívelt — csalóknak van kisebb gondjuk a haza dolgaira, mint magukra. Itt minden az történik, amit a nép többsége akar, és hogy ez — bár nem mindig a legrövidebb úton, mint szoktak ott, hol "kiki magának, mint a liba": — hanem nagyon sokban messzeható intézkedések által jót akart, az ugyan meglátszik.
