F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

21 mint nekem, ha látja, ami itt van, habár nem bengáli fényben jelenik is meg előtte. Itt nem lehet hosszas vita tárgyává tenni: mily szempontból nem szeretnénk itt lakni? azért-e, hogy otthoni környezetünk elhagyottsági viszonyai, kevés munkával s ésszel is megélhetésünknek kedveznek, vagy hogy félnénk, hogy az itt kifejtett ész és erő concurrentiája miatt elmerülnénk? azért csak hallgattam. — Nagyon elhiszem, hogy sok kedvén tölt ember nagyon sokat fel se veszen, mindent ugy lenni kellőnek tart, ahogy van, még a világrendszeren sem csodálkozott soha; nem talál rajta semmi nevezetest. Node félre a kedvetlenséggel, hát minthogy se kaluschnink, sem esernyőnk még eddig, melyek nélkül pedig, mint szintén mellvért nélkül, mely legalább flanellből volna, itt, hol soha sincs jó idő, mindig esik az eső, őgyelegni nem tanácsos, a sydenhami kristálypalotába vettük vasutunkat.[49] Amit rá mondhatok az, hogy kristály; hogy palota volna eddigi fogalmam szerint rá nem mondhatom, hanem azt, hogy világ egy fedél alatt. Nincs olyan világrész, amely élve vagy halva, nincs oly elem, ó és új művészet és mesterség, mely benne vagy körötte képviselve ne volna, még az istenek is együvé jöttek itt, a régi és legrégibb nemzetek istenei, — egyik eredetiben, úgy ahogy imádták, másik másolatban, — kik azelőtt egymást nem is ösmerték; gondolom ez is a gőzerő általánosabban való használatának eredménye. E palotának részvénytulajdonosai egy millió frtot tettek össze; főcéljok nem annyira a nyereség, mint az lévén, hogy olyasmit állítsanak elő, ami hazájok nagyságát, hatalmasságát tanúsítsa. Merész tervök valóban sikerült is, mert én részemről ez alkotmányt és berendezését elfogadnám a világ nyolcadik csodájának, ha e cím már sok más tárgy számára igénybe véve nem volna. Tündéries külső környezete nagyszerűen méltó magához a palotához, angol kertjének sok ezer emberre számított útjaival, ezer mg ezer változatú vízjátékaival. Látványaitól csaknem elkábultan, visszautaztunk Londonba, s hogy az ottani élettel ösmerkedjünk; este elébb az olasz kávéházba, hol zene mellett fogyasztják a kávét és theát, azután az Eldoradoba mentünk. [50] A túlmíveltség e látványos színhelyén éjfélutánig mulattatja itt magát az angol egyvégtében, söröspalackok dugóinak sűrű pattogása és szivar közben mindenfélével, ami csak színpadon előadhatja magát, többi közt oly látványokkal is, mik az angolnak tulajdonítható közerkölcsiséggel, de még a mienkkel sem, volnának összeegyeztethetők. Ma már délelőtti 11 óra van, és mi nem voltunk még ki a szobából, részint mert esik az eső, részint pedig mert vasárnap van. Ez itt nagyobb sző mint nálunk, vasárnap zárvák az üzleti helyiségek és a műhelyek, mindenfele halottias mély csend uralkodik. Ettől van, hogy ennyit is írni ráértem reátok való gondolkozásom közben. Erről a sok esőről eszembe jut, hogy bár a szél a mi kertjeink felé hajtaná, ha kivált a szárazság nálunk még folyvást tart, hogy találnám jobb, egészségesebb színben, mint amilyenben elhagytam; hogy lenne nálunk legalább az ami itt nincs, hacsak Hollandiából, Spanyol- vagy Franciaországból nem hoznak, értem a bort és a gyümölcsöt. De van itt pénz, és ez megterem