F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

20 rezhetett részünkre egyéb időtöltést, minthogy miután elébb magánháznál elszállásolt, — elvitt az "Oxford" népszinházba,[43] ahol sör és szivar mellett, csak lábujjhegyen, mert máskép meg nem fértünk, néztük magasabbnemű bohóskodásait a szereplőknek, melyek oly tökéletesek, hogy majdnem elhitettük magunkkal, hogy értjük, a pedig nem való, az én részemről talán azért, hogy sohase reméltem, hogy ide vetődjek. Tegnap reggel 9 órakor, — mert csak etájban kezdődik a feléledés és a gyomornak oly mennyiség eledellel ellátása, hogy a délutáni 5 órakor szokott ebédig tulajdonosának nem épen osztatlan figyelmét követelje, — a szállással egybekötött reggelinek lehető hasznavevése után, mialatt nem azt értem, hogy belőle semmit sem hagytunk meg, mert bizony ahhoz elébb szokni kell, megjelentünk az ügynökségi irodában, hol Juhás

z úr adatott mellénk vezetőül. Juhás

z úr termetre nézve, de különben is derék ember, modorából s néhány szavából azonnal kivehettem, hogy egy, hazánkért bátran szenvedővel jöttem öszsze, kiben sokkal több van Ciceróból, mint mennyi egy ciceronénak szükséges. Most itt úgy, ahogy , de becsülettel keresi kenyerét, mert mind becsületes állomás az, amelyet becsületes ember visel.[44] Legelébb is a Westminster palotába vitt,[45] az ebben levő alsó- és felsőházi termek meglátása után, az ugyanezen épületben lakó Szerelme

y (lO.kép) hazánkfiának mutatott be minket.[46] Sz. urnák nem mennek itt rosszul dolgai. Nagyon jó volt, hogy falmáztalálmányáról már tudtam valamit, mert ez alkalmat adott vele huzamosabban társalkodnom. Beszélgetésünk, mire észrevettük, a haza dolgaira tért. Nagy honvágyban kell szenvednie. A Westminster palotából a Westminster templomba mentünk. [47] Hozzá se fogok sem egyik, sem másik leírásához. Részint nem azért jöttem ide, részint nem értenék hozzá, hogy amint szükséges volna, ezen két épületet s a benne felhalmozott, s korunkig oly időkből maradt emlékeket, mikor mi meg sem voltunk, Angolország történelmének ezen megtestesített emlékeit, magokat beszéltethetném. Csak angol érezheti igazán az itt levő koporsók homályát, csak angol szív az, mely erős verésbe indulhat láttára annak, hogy annyi szív onta vért S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért,[48] de nem hiában. Csak angol tudja igazán, mije van neki az említett két építészeti remekben, valamint bármily nagy tanulmányú idegen ránk nézve tévedhet, vagy meg sem tanulhatja valamely oly sajátunk jelentőségét, melyet csak mi értünk. Tehetetlenségemben inkább kiöntöm haragomat előtted az afféle beszédekre, mint milyet kelle hallanom a Themsén bevonulásunkkor "én nagyobbat képzeltem". .. London utcáin járásunk közben "én nem szeretnék itt lakni" — egyik hazánkfiától, kinek a kellő korlátok közt épen úgy joga lett volna megsemmisülni