F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

19 zésimet látmányinknál nappal és holdvilágnál; csak azt, melyet a felkelő nap nyújtott, nem élvezhettem, mert virradatkor az ég felleges volt. Várakozásunkban a tengeri betegséget illetőleg kellemesen csalódtunk, mert azt sem a mi szűkebb társaságunk, sem a velünk utazottak közül egyik is meg nem kapta, mit aligha azon körülménynek nem köszönhetünk, hogy roppant nagy hajónk, a "Waterloo" több ezer mázsával terhelve, nem igen hagyta magát hányattatni, de különben is a tenger — bár volt egy kis szél, — nem igen zajlott. Gyönyörű szép haragos zöld az északi tenger vize, egészen különböző a folyók zavaros, szennyes színétől. Azáltal is jól választottnak mondhatom a vonalt, amelyen ide jöttünk, hogy a tengert hátrahagyván, a bele ömlő Themse folyón megszakítás nélkül érkeztünk ma d.u. 2 órakor London legbelsejébe. Mielőtt az ember e városig eljut, a tengerparton innen már lát annyit, hogy jogosan elmondhatja, hogy az, amit túl a nagy vizén, különösen gyáripart illetőleg látott, ehhez képest mind semmi. Százai mellett haladt el az ember különféle nagyságú, épen építés alatti nagy hajóknak, melyek közt legfeltűnőbbek azok, melyek még be nem borított átlátszó vázaikat mutatják, s melyeknek eddig még csupa vas alkotmányán roppant zajjal kalapácsolnak mindenfelé. Hát még azután London! azzal a véghetetlen sokaságú, majd veszteglő, majd sürgőiődő-forgolódó hajóval; azzal a súru füst és tömérdek gőzzel, mely levegőjét fölemészti, a föld és ég közötti tért betölti, — az borzasztóan nagyszerű lehet, — azért mondom, hogy lehe

t, mert az első benyomás által nem akarom magamat megvesztegettetni, ítélnem csak ezután lehet, mert nem régen érkeztünk, s e levelet a magyar ügynökség irodájában azalatt írom, míg hazaérkezik a magyar ügynök, aki nélkül — mint már eddig is látom — meg se mozzanhatunk. [42] Máris több rendbeli kedvetlenségünk volt, mióta a hajóról kiszállánk. Mikor már bérkocsihoz jutottnak véltük magunkat s beleülni akartunk, három hordász azon színléssel, mintha ők nekünk jobbat akarnának, — erőt vett könynyebb podgyászainkon s futottak vele, míg egy nehezebb bőröndöt rajtunk hagytak, mellyel a szakadó esőben nekünk is futni kellett, hogy őket beérjük, s holmink el ne vesszen; azután a bérkocsissal volt, túlságos követelése miatt izetlenségünk; továbbá az ügynök távolléte idejét némely részben hasznosítani akarván, magunk által keresett vendéglőben, evési kísérletet tettünk, igen rossz sikerrel, de erszényünknek annál nagyobb meghúzásával. London, 1862. aug. 17. Nem sokára azután, hogy tegnapelőtt neked innen címzett levelemet bezártam, hazaérkezett a magyar utazótársaság ügynöke, Kösztrics ú

r, s azzal vége lett elhagyatottságunknak. Említett igen nyájas úr akkornap már nem sze-