F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
Úti levelek
18 a kebelre gyakorol s alig tud a szem e csaknem egészen tárgytalan nagyszerűségtől megválni. A magasztostól a kisszerűig azonban csak egy lépés van, s néhány pillanat múlva gyermekes kedvem tölt abban, hogy a tenger szélein futkosva, lábaimat a minduntalan előloccsanó habok által csapkodtassam, s a ki és behúzódó víz által partramosott csigahéjakból szedegessek, melyeket mint magam által szedetteket haza is viszek. Scheweningenből a vasúthoz visszatérőben Haag utcáit nézegettük fel; a külvárosoknál elkerestem, hogy hol látnék szegénységet, de sehol sem találtam, a legszélsőbb házak is legalább emeletesek, és ablakaikba alkalmazott állványokon szebbnél szebb virágokkal díszlenek. Haagból Rotterdamba egy óráig tartott vasutazással érkeztünk, mely alatt ismét elbámultuk a vízzel mindenfelől átmetszett mezőségeket, ezeken légióit a tarka-barka tehenek és juhoknak, és százait a szélmalmoknak. És ez az egész vidék többnyire a tenger kiöntései által okozott posványokon, emberi szorgalom által épült! — Érdekes elnézni, mily gyorsan dolgozik a hollandi, hogy csomagolja a heringet, hogy fonja a kosarat, s hogy süti a tésztát, mintha attól félne, hogy mindjárt vége lesz a világnak. Haagot is metszi néhány csatorna, de nagyobb hajók alá ezeket nem igen használják; de a csatornázat Rotterdamban még nagyobbszerű, mint az amsterdami. Itt már nemcsak apró élelmi, hanem a legnagyobb gőzösök is bejutnak a város belsejébe. Óhajtanám leírni a hatást, melyet az épen szállásunk előtti vizén emelkedő árbócerdő reám tett, de az idő szűk volta miatt erről ismét le kell mondanom. Csak azt említem meg, hogy ez a város, ez az egész ország felette gazdag és roppant kereskedelemmel bír. Tegnap délután épen a több napig tartó kirmessre (búcsú) értünk ide. E szorgalmas nép eléggé helyesen be tudja osztani idejét, és kedélyét, hogy a bohóskodásokban is részt vehessen. Hogy elmulattak a ringlispielen! mennyi gyermek, mily tolongás, bámulás, sütés-főzés! mily bohóság! A vonatot elég szerencsésen választottuk, mert általa Amsterdam, Haag és Rotterdamban újabb újabb változatok, szépségek és nagyságok élvezéséhez jutottunk. London, 1962. aug. 15. Nagyon jól ütött ki, hogy sorsunkat azzal, hogy rövidebb tengeri utat válasszunk, nem igyekezénk kikerülni, hanem Rotterdamból egyenesen ide vettük utunkat a tengeren, melyen töltött időnk borult volt ugyan, de különben annyira kedvező, hogy tartamát csaknem megkeveseltem. Felette érdekelt azon állapotban lennem, melyben az ember nem lát egyebet, mint eget és vizet s legfölebb még közelben, majd távolban feltűnő egy-egy hajót. Megkérdeztem ér-