F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

Azt is láttam itt, máshol is, hogy nem mind építészeti remek az, amelyet mint régiséget tiszteletben tartanak, meghagyják, sőt fenntartják némelyiket sajátságáért, másikat tárgyáért, a többit más okból. Egy egész sor van itt dísztelen ódonságból, melynek semmi más nevezetessége, mint hogy régi, s tiltva van újitani annál inkább, hogy leromboltassák. A mindenütt nyilvánvaló vállalkozási szellem nem zárja ki magából a kegyeletet. Azalatt mi otthon elhatározzuk, hogy legrégibb egyetlen épületünket, a kistemplomot (7.kép) széthányatjuk, hogy azáltal magunkat kény szentsük, mintha különben akadályozva volnánk általa, hogy szívünk szerinti méltóbb házat emeljünk az Úrnak.[37] A hadháziakat pedig épenséggel sajnálnom kell, hogy lőréses kerítetű különféle régi időbeli építésű templomukon (8. kép) semmi szépet nem találnak és azt lakházzá "átszépiteni" készülnek.[38] Rotterdam, 1862. aug. 14. Tegnap d. e. 10 órakor a vasútra ülvén, déltájban Haagba érkeztünk. — Könnyebbség és időnyerés végett podgyászainkat magunkhoz sem véve, hanem a vasúti kapus gondjaira bízva, rövid ebéd után egy vezetővel gyalog indultunk be a hollandi király e székvárosába. Megnéztük a királyi palotában levő muzeumot és képtárt, s a Buschba kikocsikázván, a király nyári lakát.[39] Mind újabb nagyszerűség. — A Buschból gazdag lakosok szám nélküli nyaralói, bámulatra méltó fák, virágok, rácsozatok és csatornák közt, és egy juharfa erdőn keresztül, téglaúton továbbhaladva, nemsokára Scheweningenben voltunk.[40] — Ah mily szép falu ez! tiszta és csinos, felvirágozott, felkertezett; mintha itt minden ember szokott foglalkozásán kívül egyúttal kertész, építész és művész volna; és mily szép lehet ezen egész ország, melynek falvai és városai mind ilyenek! A fürdőépületnél a továbbmehetést fizetéssel kellett megváltani. Nem tudtam: a fürdőépület, vagy valamely benne levő nevezetesség, vagy pedig valamely szép kert megnézéséért kellett-e fizetnem? Csak akkor jöttem tisztába, midőn egy e célra készített magas járdáról egyszerre a tenger tárult fel előttünk. Ezért kellett tehát fizetni. Kimondhatatlan meglepő látvány! Épen dagály volt. A megmérhetlen víztömeg lábainknál fehér gyöngyökbe töredezett a nedves porondon és apró csigákon, míg a láthatár legtávolán sötétkék színben olvadt össze a mennyboltozattal. A kiszélesített Hortobágyot e "tenger föld"-et képzeltem magam előtt látni, melynek egyes kútgémeire a vizén úszkáló hajók árbócai emlékeztettek, hajh! azon utógondolattal, hogy míg ezek a nemzeti haladást és gazdagságot, azok a társadalom primitív szükségeit jelképezik, s míg ezek a nemzet tagjainak elszaporodásától származható anyagi szükségen segítenek, azok magánosan s nemzeti lassúsággal szomorkodnak egy "megfogyott" nemzet földjén.[41] Roppant, leírhatatlan azon hatás, melyet a tenger látása