F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

8 másolata a pesti mostani mutárlaton eredeti gyanánt szerepel, nemkülönben Sz.B. némely másolatainak eredetijeire.[111 Mindent ami itt nevezetes, ezerfélekép sokszorosítanak és terjesztenek. Hogy az üvegfestő intézetben legalább egy üvegképet meg nem szereztem, már most is bánom, szerettem volna megmutatni jó embereinknek, akik ilyet még nem láttak, és látás nélkül képzelni sem tudnak. A szobortárban sok százával láthatnak görög és római régi szobrokat, és sok szépet az újabb időkből is, melyek idehelyeztetésre érdemeseknek ítéltettek. A gyűjtemény tára tele van nevezetességekkel a régibb és az újabb korból, sok ezerszámra és több millió értékben. Szomorúan gondoltam vissza saját múzeumunkra, melyet a nemzeti lelkesedés temérdek kinccsel gyarapított ugyan, de a helyzet folytonos ziláltsága és a közreműködés különféle megszorittatása közben magához méltó fokra emelni mindeddig képes nem volt! [12] A mostani bajor király Maximilián magánköltségén épül a városon kivúl, kies helyen, egy nagymérvű építészeti remek: a Maximilianeum, azon célból, hogy benne szegénysorsú ifjak a felső tudományokra ingyen oktattassanak.[13] Nálunk még annyira sem vagyunk, hogy fiaink legelső lelkiszükségein kellően segítenénk; vájjon hol és miben vagy kikben keresendő ennek oka? Nem hiszem, hogy sokan készen lenni gondolnak a felettel, hanem kénytelen lennék visszafelelni, hogy látván miszerinti "nincsen senkiben mit bízni", magunk vagyunk első helyen a mulasztók. Ez épülettel szemben az Izár folyó egy csatornáján túl van a nagyszerű faraktár. Ki hinné, hogy ilyan prosai dolgon is van valami látható? mindamellett, miután nagynehezen rá hagytam magamat venni, hogy oda is elmenjek, bátran ajánlhatom megnézését bárkinek; hogy lássa mikép kell folyóvizet akaratunkhoz képest rendes szolgálattételre idomítani. E faraktárba az evégre nagy leleményességgel idomított Isar folyó csatornái, évenként ezer meg ezer öl fát szolgáltatnak be a királyi erdőkből, s csak bámulva lehet szemlélni: mint hódol a hatalmas elem az emberi ész kiszámításainak, s mint alakul a folyam medre oly géppé, mely a társadalmi szükségletek fedezését s az emberi kéz munkáját megkönnyítse. Azon kérdésemre: mennyi fa veszhet el szállítás alatt, míg rendeltetése helyére érkezik? azon választ nyertem, hogy majd semmi, — s megértettem, mert hiszen ezek az emberek szeretik a királyukat, következéskép nem nyúlnak a fájához. [14] A város tövében 3 órányi kerületben fekszik a királyi kert, meg kell elégednem elején, a mesterséges vízesés, s a városi szökőkutakat vízzel ellátó vízgép körüli sétával, mely alatt eszembe jutott a mi nagyerdőnk, melyet Isten kezünkbe adott, hogy milyen most és mivé lehetne, ha segíthetnénk rajta. Folyvást előttem lebeg a debreceni emlékkert ügye is; sok gondot fordítok a rácsozat különböző alakjainak tanulmányozására s félek, hogy a kivitelnél ide találunk szorulni, mert itt ugyancsak értenek ahhoz: hogy kell valamit célszerűen és jutányosán előállítani. Itt egész gyár van csupán kertrácsozatok minden fajának kovácsolt vasból előállítására. — Megtehetné ugyan ezt a munkát