F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
Úti levelek
9 Baláz s úr is, ha nem sajnálná megnézni és megtanulni: hogy kell dolgozni szaporán, könnyen és jól. [15] Stuttgard. 1862. aug. 8. Érdekes jelenetem volt, mikor a vonat — melyen 8 honfitársammal együtt ide utaztam — Augsburgnál néhány percre megállott. Az ujságárulő ugyancsak kötötte rám az Allgemeinét, s midőn kinálgatására határozottan azt feleltem, hogy nem kel l, mert ross z. — egy aheilbronni egyetemre utazó ifjú hangosan felkacagott. Ruházatunkból kétségkivül kiismerte nemzetiségünket s a kacagásból ítélve tudnia kellett: hogy állunk az Allgemeinéval.[16] — Egy másik német kötődve kérdé tőlem az uton: hogy végre is csak bemegyünk a Reichstagba? — "Igenis" — feleltem én, — " a Reichstagba bemegyünk, de a Reichsratba nem; mert a kettő közt nagy ám a különbség"... mire a társaság részint nagyot bámult, részint jóízűt nevetett. [17] A német sógorok mindig politizálnak, Hangosan állítják, hogy Olaszország végre is a régi állapotára megy vissza. Vagy kettő tőlem kérdezte: mit csinál Garibaldi? s úgy látszott: azt hiszik, hogy nekünk minden mozzanatáról tudomásunk van. [18] Stuttgardba épen ebédre érkeztünk; pompás hosszú ebédre, mint az már erre mindenütt szokás, melyen az ember kénye szerint válogathat, anélkül, hogy az éhen maradástól kellene félnie. Az étkezés nem olcsó, de nem is drágább, mint Debrecenben; a bornak ugyan megkérik az árát, de legalább nem tesznek az ember elé hordószagút, mint azt a mi nagyerdőnkön W. ur nem restelli. A királyi palotával épen szemben eső lakásunk ablakaiból, az előttünk levő pompás teren és szökőkútjain magunkat gyönyörködve, vezetőt fogadtunk, hogy vele a királyi épületet bejárjuk. Ezen épület nincs ugyan oly gazdag, mint a müncheni, de azért méltó a megnézésre. Itt is úgy, mint Münchenben, régen múlt dolgokra teszik az embert képek, szobrok és egyéb jelvényekkel figyelmessé; — az igaz, hogy nem ingyen, mert minden lépten nyomon borravaló dukál, melyet hiába sajnálnánk, mert különben a megtekintés és meg nem tekintés közt kellene választanunk. Szakállas Eberhar d a würtembergi király ős előde és Schiller nagy ércszobrainak és a mostani királynak "szívjóságáért" halála után állítandó szobor talapzataul szánt obelisk mellett elmenve, itt is felkerestem a kertrácsozat készítőt.[19] Azonban meg kelle győződnöm, hogy kertrácsozatunk innen már többe kerülne, részint a távolság, részint a magas helyi árak miatt. Általában azt tapasztalom, hogy itt a rácsozatokat leginkább kovácsolt vasból csinálják; bizonyos, hogy így is olcsóbba kerül mint nálunk, nem az anyag miatt, mert az nem volna drága, hanem részint mert embereink lassan haladnak, részint mert a hibás munkafelosztás következté-
