F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
Úti levelek
7 A síri nyugalom e szentelt helyéről az élet és mozgás színhelyére: a királyi sergyárba mentünk.[4] A nagy udvar tömve volt serfogyasztókkal. Mintha népgyűlés, szép zene hangjai vagy circusi látványra gyülekeztek volna, pedig mindössze is csak az hozta és hozza őket össze, hogy itt a legjobb sert, első kézből és legolcsóbban, kapják. Ember hátán ember, s a nép különböző rétegeinek a legtarkább vegyülete; nem úgy mint nálunk, hol a társadalom félszegségei és a politika nyűgei válaszfalat emeltek az osztályok közé, s irigyekké teszi az embereket egymásra. Vegyük csak magát a katonaságot. Itt a katonaság magából a nemzetből való, minden katona az állam építette laktanyákban lakik, — mi csak idegen katonát ismerünk, kit békében úgy, mint háborúban, beszállásolnak a szegény ember egyetlen szobácskájába és szemtanújává teszik a nyomorult család minden mozdulatának, irigyévé minden betett falatjának. — Nem csoda aztán, ha ily körülmények közt saját külföldre vitt honfitársaink után epedünk, s a világ legjobb és legolcsóbb bora sem volna képes minket összehozni, hogy — mint az állam érdeke megkivánná — egyetértők legyünk.[5] Este 7 órakor itt minden boltot bezárnak, minden üzlettel felhagynak, s azontúl mindenki a magáé igyekszik lenni és sert inni. Mi is közé vettük magunkat egy kertecskébe, több ezerre menő vigadozókkal, hallgattunk katonai zenét, ettünk olcsó vacsorát, (egy adag libapecsenye 18 új kr.) és fizettük a zenészek tányérára a szokásos 2 krt. Hanem ezt sok egyéb megelőzte. Voltunk például a Bavaria fejében.[6] A Bavária egy Bajorországot jelképező érc szobor, melynek fejében egyszerre nyolc ember kényelmesen ülhet vagy állhat, mert másképen 36 is belefér. Az öntvény 91 öl magas, márvány talapzata mintegy 6 ölnyi. Nagyon meleg volt benne, mely csak a késő évszakokban szokott kihűlni, s nagy kíváncsiság kell hozzá, hogy az ember félútról vissza ne térjen, mig a fenn lélekzetvételre hagyott nyílásokig nem ér. Fel és le szövétnekvilágnál járnak. Bejártuk a királyi díszépületben levő régi császári termeket, melyek máig is azon nagy fényű és pazar díszítményu állapotban hagyattak, amelyben hajdan használtatásukkor voltak. [7] Voltunk az ércöntődében, hol fogalmat szereztünk magunknak arról: mint bánnak a forró elemmel, hogy belőle a művész akaratja szerint emberi vagy más alakú óriás váljék.[8] Láttuk Schwanthaler műteremében, hogy idomítják a durva követ majd megszólamlóvá, olyanná, hogy bírni szeretnők, hogy általa körülvéve lenni óhajtanánk.[91 Itt készült a még élő Lajos bajor király lovagszobra ércből (épen jelenlétünkben működtek az öntőgödörből kiemelésén), azon mintára, melyben a mi igazságos Má tyás királyunk ércemlékének, az ismeretes rajzok szerint létesülni kellett volna, amint Schwanthaler utódja állítá, azért e mintára, hogy a megfogalmazott szép gondolat kárba ne menjen.[lOj A szobrot a művészet és ipar meghonosításáért München város készttette egyedül, kizárva Nürnberg és más bajor városok feajánlott közbenjárását. A régi és új képtár ezreivel van teleaggatva az új és régi remek olajfestvényeknek. Köztük ráismertem "Szent Pál temploma belsejé"-re, melynek egy
