Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

I. A könyvtár fejlődése a könyvtárosok kinevezése, alkalmazása és munkássága szempontjából 1831-1949

33 Ha könyvtártörténetet írnánk, feltétlenül szólni kellene a könyvtár első olvasótermének megnyitásáról, az olvasóforgalom növekedéséről, a szerzeményezési munkáról és még sok minden másról. Erre nincs mód, de Hunfalvy Pál idejéből egy döntő momentumot ki kell emelnünk: az Akadémia állásfoglalását a könyvtár személyzetével kapcsolatosan. Ugyanis az első években kialakított könyvtári működési gyakorlat és a négy tagú könyvtárosgárda (Hunfalvy Pál, Budenz József, Rómer Flóris, Lindner Ernő, valamint a három kisegítő altiszt) úgy látszott hosszú időre biztosítani fogja az intézet kiegyensúlyozott működését. De másképpen alakult. A 19. század második felében a kedvező országos politikai és gazdasági változás, a társadalomban kialakuló viszonylagos stabilizáció, a tudományos, kulturális életben is tapasztalható volt. Többek között fellendülés következett be a tudományos kutatásban a könyvkiadás- és terjesztésben, a könyvtárak látogatottságában. Egy évtized könyvtári gyakorlata felszínre hozta azokat a problémákat, amelyeken a könyvtárnak is változtatni kellett. így vált szükségessé a könyvtár nyitvatartásának, használati szabályzatának reformja, amely maga után vonta a személyzeti politika eddig követett gyakorlatának módosítását. A Könyvtári Bizottság 1875. március 16-i ülésén Lónyay Menyhért az Akadémia s egyben a bizottság elnöke, a következőket mondta: "... felhívja a bizottság figyelmét az akadémiai alapszabályok 52. paragrafusára, amelynek értelmében az alkönyvtárnokot, a netáni könyvtártisztet, vagy tiszteket közvetlenül, s a gyűjteményőrőket, az illető osztály ajánlata alapján, az öszszes ülés titkos szavazással, egyszerű többséggel, szintén a belső tagok sorából választja. Bizottsági elnök nem tartja indokoltnak és célszerűnek, hogy a könyvtár tiszti állomásait csakis akadémiai tagokkal lehessen betölteni; sőt éppen ellenkezőleg kívánatosnak tartja, hogy az alkönyvtárnoki állomásokra olyanok alkalmaztassanak, akiknek idejét és figyelmét szakszerű tudományos és irodalmi munkásság a könyvtárnoki teendőktől el nem vonja. Ennek folytán javasolja, hogy a bizottság a legközelebbi nagygyűlésen az alapszabáyok 52. paragrafusának megváltoztatását hozza javaslatba..." A Könyvtári Bizottság a fentiek alapján a következő módosítást indítványozta: "A főkönyvtámokot, az Akadémia ajánlata alapján a gr. Teleki-nemzetség alapító ága nevezi ki a belső tagok sorából; az alkönyvtárnokokat és a könyvtár egyéb tisztviselőit, a Könyvtári Bizottság ajánlata alapján, az akadémiai elnökség nevezi ki..."[92] A paragrafus megváltoztatásának királyi jóváhagyása után a Könyvtári Bizottság 1875. október 29-i ülésében foglalkozott a megüresedett könyvtári állások betöltésével (Rómer Flóris 1869-ben, Budenz József 1875-ben mondott le) és az alábbiakat terjesztette az Igazgatótanács, illetőleg az Akadémia elnöksége elé: Az Akadémia főkönyvtárnoka alatt két állandó tisztviselő álljon; egy alkönyvtárnok és egy könyvtári tiszt. Az alkönyvtárnoki státuszba a bizottság Lindner Ernőt, könyvtártisztnek Likavecz Jánost ajánlja. A kéziratok feldolgozására elfogadja Jakab Elek levelező tag ajánlkozását, aki délutánonként vállalja a gyűjtemény rendezését.!93]