Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

I. A könyvtár fejlődése a könyvtárosok kinevezése, alkalmazása és munkássága szempontjából 1831-1949

32 A könyvtár az akadémia székházában Az akadémiai palota elkészülte, a beköltözés gyökeres változást hozott a könyvtár életében és munkájában. Az átköltözés, új szakrend szerinti könyvtárfelállítás és rendezés, a könyvtár gyűjtőkörének, működési szabályzatának kidolgozása, az állandó Könyvtári Bizottság megalakulása részleteiben ismertek. [91] Itt a könyvtári munka néhány főbb területének kiemelésére szorítkozunk, melynek alapjai — mint a fentebb említettek is - Hunfalvy Pál igazgatásához kapcsolódnak. Az ő könyvtárosi működésének vizsgálata egyébként arra a kérdésre is választ adhat, hogyan töltötte be feladatát a könyvtár a tudományos kutatás és a közművelődés szolgálata tekintetében a 19. század második felében. A könyvtár korszerű körülmények közötti elhelyezésével megnyílt a lehetőség arra, hogy az "Utasítás"-ban megfogalmazott katalógusrendszer kiépítéséhez fogjanak a könyvtárosok, természetesen alkalmazkodva az Akadémia anyagi körülményeihez és a kor kívánalmaihoz. Az egységes szakrend alapján 1866-ban felállított könyvtárról először a szakok szerinti, fólió alakú — bizonyára utólag egybekötött — inventáriumok készültek el, elsősorban belső használatra. (Az inventáriumok ma is megvannak a könyvtárban.) Ezután, vagy ezzel párhuzamosan készült a negyedrét nagyságú lapokból álló, szakok szerinti, betűrendes katalógus az olvasóközönség használatára. Az 1880-as évek közepén indították meg az ugyanilyen alakú általános betűrendes katalógus készítését, alkalmi másolók igénybevételével. (Egyrésze ma is használatban van.) 1866-tól új "Gyarapodási Napló"-t kezdtek el, amelybe évenként újrakezdődő sorszámmal vezették be a vétel, csere, ajándék- és kötelespéldányba érkezett könyveket, folyóiratokat. (K 858-859) 1870-ben kezdődik a kéziratgyarapodást nyilvántartó külön naplókötet. (K 888). Jelentős hangsúlyt kapott az állományvédelem. 1859-től kezdve megvannak a könyvtár köttetési naplói, amelyekből kitűnik, hogy még az újjászervezés alatt sem szünetelt a munka. (K 903-907) Ugyancsak az állományvédelem érdekében hozták létre később a reklamálási könyvet. (K 887) A könyvek kölcsönzése több éven át szünetelt, hiszen a kölcsönlevő könyveket nem lehetett volna az inventáriumba bevezetni. Van azonban a kéziratok használatáról ebből az időből egy használati (kiadó) könyv, mely nemcsak a használatot, hanem a kölcsönzést is nyilvántartotta. (K 889) Bizonysága ez a dokumentum annak, hogy Rómer Flóris idejében, a kézirattár rendezésével egyidejűleg, az akadémiai tagok használták és kölcsönkapták a még feldolgozatlan kéziratokat. Rendszeres könyvkölcsönzési napló vezetésével 1870-től találkozunk (K 881). A lehetőségek bővülésével fokozódott a produktív könyvtári munkára való törekvés, az ügyvitel áttekinthetőbbé tétele. 1876-tól külön nyilvántartás szolgált a megrendelt dokumentumokra, (K 867) valamint elkezdődött a "Könyvtári Napló", (K 926) amelynek célját az "Utasítás" 58. paragrafusa jelölte ki, és amely előzménye volt a könyvtári irattár kialakulásának. A kötelespéldányok beküldésének ellenőrzésére nyomdakimutatást vezettek be. (K 871)