Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

III. A könyvtárosok biográfiája

106 1883 májusában az I. osztály (Nyelv- és széptudományi) elnökének, ugyanakkor az Igazgatótanács tagjának választották meg. Könyvtárigazgatói működésével egyidoben jelentős szerkesztői tevékenységet folytatott. 1856-1862 között szerkesztette a Magyar Nyelvészet c. folyóiratot, mely szinte az ő "magánvállalata" volt. Az Akadémia költségén ő szerkesztette, ő írta — és ő olvasta, ahogyan joválisan mondogatta. 1862-1878-ig az Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának ő volt az előadója és egyben a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője. Amikor ezt a munkaterületet átengedte Budenz Józsefnek, 1877től az Akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kisfaludy-Társaság, a Magyar Történelmi Társulat és más tudományos egyesületek által alapított Literarische Berichte aus Ungarn c. folyóiratot szerkesztette. Ez a folyóirat 1881-től Ungarische Revue címen, nagyobb terjedelemben jelent meg és először Hunfalvy Pál két évig egyedül, majd 1883-tól haláláig Heinrich Gusztávval együtt szerkesztette. Hunfalvy Pál tudományos munkásságának értékelését Munkácsi Bernát írta meg emlékbeszédben, amit 1911. március 20-án tartott akadémiai székfoglalójában olvasott fel. Újabban — más szempontból — írt értékelést R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban c. munkájában. Hunfalvy nemzetközi elismerését bizonyítja, hogy külföldi tudományos társaságok választották tagjaik közé: a párizsi Soeiété Philologique tiszteleti, a philadelphiai American Philosophical Society levelező, a dallasi (Texas) Trinity Historical Society tiszteleti, a cseh kir. tudós társaság, a porosz kir. akadémia, a bécsi és a berlini anthropologiai társaság levelező tagnak. Tudományos működése, valamint hosszú könyvtárigazgatói tevékenysége folyamán Hunfalvy Pál a közéleti munkából is kivette részét. Már fentebb szóltunk az 1848-as szabadságharcbani szerepléséről. Mint a Deák párt követője 1861-ben a szepesszombati választókerület ismét képviselőjéül választotta, 1865-ben pedig Késmárk városa. Élete végefelé előbb a kir. tanácsosi, majd a főrendiház örökös tagja kitüntetéseket is megkapta. 1889. október 27-től a Magyar Néprajzi Társaság elnöke. A társaság az "ő munkásságának volt egyik nagyjelentőségű eredménye; a néprajzi tudomány alapjait ő vetette meg hazánkban, s ő volt... leghivatottabb művelője is". Az etnográfia művelésén kívül ugyancsak az ő nevéhez fűződik a hazai összehasonlító nyelvészet megteremtése, módszerének kidolgozása. O maga, a Néprajzi Társaság ülésén 1891. november 28-án — amikor akadémiai tagságának 50 éves jubileumát ünnepelték — azt mondta, hogy "Ami keveset vagy sokat írtam, az mind a Magyar Tudományos Akadémia költségén lett kinyomtatva. Magam egyedül semmit sem tehettem volna". Irodalmi munkásságának időrendben összeállított jegyzékét Hellebrant Árpád készítette. Megjelent a "Hunfalvy-Album"-ban, Bp. 1891.